Ki a nappal kel

Ahhoz képest, hogy enyhe éjszakát ígértek... Még a szemem sem nyitottam ki, rohantam ki a kertbe. Sikerült elkapnom a napkeltét. Minden reggel első utam a kaméliához vezet. Nyári helyén van, de betettük egy nagy műanyag edénybe, ahol is körbebéleltük, s a tetejét is megszórtuk diófalevelekkel. Minden reggel nézem fagyott-e a földje? Még nem. Az enciánt túl gyorsan vittem be, jöttek még jobb idők. A leanderek a fal mellett vannak, még őket sem hoztam be. Tudom, kockáztatok. Meglátjuk.

Az úgy volt, ..... (amikor már mindent leírtam, mit írnom volt érdemes, átmentem blogajánlóba...)

hogy szerettem volna a konyhába tányérokat az üres falra. S az úgy is volt, hogy a konyhaszekrény frontja fa. Tölgy. Szerettem volna átfesteni, de sehogy sem vitt rá a lélek. Divat, nem divat, nem érdekel, ez így szép. Sarok beépített része is volt a konyhabútornak, az elődünk elvitte. Ezen nagyon törtem a fejem, mit tegyek? Nyitott polc? Sarokpolc? Most úgy néz ki egy polcot csináltatunk a szembe falra, ablak mellé a tűzhellyel átellenben, A sarokba,  alul szakácskönyveknek, terítéskellékeknek, fölé kerül majd a mikró. Az fölé mi kerül? Majd adja a helyzet.

 

 

Egy blogban akadtam rá, csak mentettem a fotót. Ha véletlenül olvasna a tulajdonosa, nagy köszönet az ötletért.

Azt nem írtam, hogy  a konyha két méter széles, s kb. 3 méter hosszú, sok lehetőség nincs.  A nagy felületű üres fal még mindig megvan. Gondolkodtam ládákban is:

hazai Provence 

S nézegetem  a kis konyhákról szóló blogbejegyzéseket, ötletekért. S közben vadászni kezdtem tányérokra az üres hely betöltésére. Íme az eddigi eredmény.

 

 

S valószínű vagy veszünk ládákat, ha IKEA felé járunk, vagy hasonló polc kerül még valahogy a falra (elképzelések vannak), s közéjük a tányérok, mert ezeket nagyon megszerettem. Már parkettán összeraktam, látom a hiányzó helyet, amit még szereznem kell. (Ez a szerzés, sajnos nagy vadászattá lett. Azzá lett. Azzá...) A szecessziósnak akadnának társai, csak az a fránya pénz.

Hogy nem csak én vagyok kincsvadász, s hasonló érzések kavarognak bennünk, íme egy blogbejegyzés. 
(S valamikor még szomszédok is voltunk...)  S a kommentekhez: hozzám is került antikvár könyvesboltból dedikált könyv. Szívbéli szerző szívbéli  olvasónak írta.) S ha már ezen a blogon járok, amúgy is akartam ajánlani Murakami Haruki japán szerzőt. Itt értő szerző ír róla, én csak rajongó olvasója vagyok, de NAGY rajongója.

"Dicsérjen s áldjon,

 én Uram, ....a Nap, ki nappalt ád, világít, és minket megvidámít.

 

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold.... (Szent Ferenc: Naphimnusz)

(Az egyéb megjelenések sajnos adottak..)

A kereséshez a lökést

Katalin bejegyzése adta meg. Nagy kedvencem volt a Záróra című műsor, nagyon sajnáltam bezártát. Most újraéledt, a műsorvezető hölgy nevét viselve. Íme egy adása, vendég a Magvető Kiadó új igazgatója, aki más tevékenységével vált ismertté. (Kiemelhettem volna bárkit az eddigi beszélgetések közül, de most legyen ő.) A többi adás is elérhető a neten, ennek örülök, nem lévén televíziónk.
 

 

Nézzétek meg, szerintem érdemes.A témák, a személyek, a...

Karácsonyra

Ha nem tudod mit vegyél kicsinek és nagynak? Nézz be hozzá!

 

  S a blogot is ajánlom! Finomság, szépség.

A szerelem

hálójában, egy hónapon belül mondjuk negyedszer. Viszont VÉGRE normális hanggal, s értettem a szöveget is, nem csak néztem. Már megérte.

Ki ismeri? Örökzöld tatárvirág!

Ennek is a sempervirens ‘Autumn Snow’ – tavasszal és ősszel is virágzó, változata lehet, mert tele van most is virággal. Köszönöm mindenkinek, aki segített a nyomozásban! És a két Melindának, övék lett a találat.

S ha már a kertben jártam és fotóztam, hadd mutassam a borbolya csodám, imádom a színeit, most lendült formába:

 

és az agyonkeresett, végre megkapott kikeleti bangita, ami úgy néz ki, hogy megeredt, sőt új levele is lesz!

Hogy érthető legyek, miután kikeleti bangitát nem sikerült szereznem lett illatos bangitánk.( Honnan hoztuk? Hát, természetesen Kecskemétről! Ritkán vagyunk ott, mindig akad valami kincs.) S nem akar semmire sem menni.

Amire vágyom,

ezt meg kell osztanom: egy bakonyi kirándulás betyárok nyomában. S a kommentek közt utalás Nyulász P. könyvére is. A könyv nyomán is sokan indulnak kirándulni a Bakonyba, Balaton felvidékre, Keszthely környékére. Gyerekekkel  a legjobb program.

1. nap (Kinti munkák vége?)

Gondoltam lefotózom a "csodaszép rendbe rakott kertet". Mit találok? Kutyaeledeles edény tető nélkül a placc közepén. Tudom, hogy volt teteje, benne a száraz kutyaeledellel, s azt hittem, ha zárt edényben van megszabadulunk az egerektől.  Miért maradt kint? Hova lett a teteje? A fenébe! Elszállt az agyam. Komolyan mondom. (Én láttam, milyen volt a faház egérürülékkel teleszórva...)

Amúgy a kutya összes edénye is ott volt, tele vízzel. Éjjel esett.  Hát most tanulni fog  a kutya, ha ételt kap, s  ha ott marad, elázik az ő dolga. Ki fogja a válogatós kutyalelkét tyutyulgatni.

S jöjjön pár fotó, akkor bentről.

 

 

 

Leszedtünk belőle, behoztuk, kicsit a lakást is díszítse.

2. nap (Kerti munkálatok?)

 

 
A hideg beállta előtt igyekszünk a kertet és faházat rendbe tenni. A faházban egérinvázió van. Gondolom, ez nem meglepetés. A helyzet így áll:

• Az egerek ellepték a faházat, s úgy gondolták a kutya étele az övék is. (Miért etetjük bent a kutyát a faházban? Ez eddig sosem jutott eszembe, valahogy így örököltük, így maradt. EDDIG.
• A macska vadászik az egerekre, kint.
• A kutya vadászik az egerekre kint (kaparva körbe a házat) és bent.
• Az egereket mindketten megeszik.
• Most jön  a lényeg, mivel táplálékelvonás történt már egér eszik fogóban bent ragadt egeret. Nem egy egér eszi, hanem egerek falják (szó szerint) fogságba esett társukat. Brrrr.
• Tegnap kivágtunk hátul még tujákat. Eltűnt az alagút, viszont remélhetőleg nem árnyékolnak, azt kertrészt is körbejárhatja nap, s nem utolsó sorban a föld is szellőzhet. (A gyökerek kivágása, Zsebi lyukjainak eltüntetése még hátravan. A hideg időben jó kis edzés lesz.)
• S tüzeltünk ismét. Tüzeltünk előtte nap is, a fakivágások hulladékait. S ma is tüzelünk...

 

 Apám padja, az ütött-kopott, a szeretett.

 Ahogy kelet felől sötétedett el az ég.

 S bentre már tettem fel égősort, égősorokat. Egy kis melegségnek.

  Ma még egy utolsó hajrá!

Ki ismeri

ezt a virágot? Mi a neve, s mit kell, kell-e tenni valamit vele így tél előtt?  Kecskeméten vettem a piacon, szerintem errefelé is láttam kertekben, de nagy (60-80 cm-es) növényként. Nálunk első évében ennyire telt. Minden segítséget köszönök.

Évekkel ezelőtt

 

 

hívta fel figyelmemet ismerősöm erre a temetőre, mert tudta, hogy sírköveket fotózok. (Az olajjal nem kentek is oda valósiak, csak más vallású temetőrészből. Az innen való régi sírkövek kigyűjtése most folyik.) Ez már bemutatás és emlékőrzés, de legalább nem tékozlás. Azért a másik részen is találtam pár fotózni valót. Amúgy Császáron jártunk.