Végre az erdőn

 

Mindenféle

Csütörtökön apám sírjához készültünk, de hajnalban arra ébredtem, hogy szól hozzám: ne indulj el! Nem is értettem, álmodom, tényleg szólt, s miért ne menjünk el? A szelet látva, érzékelve amúgy is meggondolandó volt az indulás. Az uram arra is rájött, a koszorút, mécsest azonnal elfújná a szél. Lemondtuk a megszervezett rokonlátogatást is. Másnap, elindultunk, sok szempontot mérlegelve, egyszer csak kisütött a nap, s kísérte a napunkat. Mikor estefelé hazafelé készültünk akkor kezdett el beborulni, s út közben csepegett!!! egyszer kétszer. Mindent összetéve szép napunk volt. Jó érzés, hogy elköltözött családtagjaim folyamatosan jelentkeznek nálam, s kísérik az életemet. Odaátról.

Odafelé utaztunkban betértünk apám nyaralójához (néhai), s megnéztem, fotóztam, s a fotóztam a Ság hegyet az utca végéről, s rácsodálkoztam a változásokra. Nekem ide mindig vissza kell térnem, ez a ház, utca mindig  rá emlékeztet. Halála után nem is tudtam itt megmaradni két óránál tovább, nélküle más volt.

 

Kedves műsorom újabb adása, érdemes meghallgatni.  GM első könyvéről mondottakkal nem értek egyet, élveztem a stílusát, ahogy az oktatás intézményeit bemutatta. Inkább ahogy lehúzta róluk a vizes lepedőt. szellemesen.

S jöjjön egy könyv is, remélem nem ajánlottam. Megint dömpingben olvasok, most egy ilyen időszak van. Vannak köztük ritka kincsek, ez is egy ilyen könyv,  nekem.

Mert szeretem

 Ez van, kert és kert. Amit az ember nem tud csinálni, azt fotózza.  S mindenek összejöttek. Zsúfolt napok . Ez is van , majd lesz jobb is. Nyugalommal. Azért az október egyre jobban odateszi magát a kertben.meseszepek a színei. Csodáljátok!

Október

 

Áprily Lajos: Októberi séta…

 Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalnál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,

itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.

 

"A hervadás elégiája"

 

Kiszáradt tó. Az új út ott húz el az arborétum előtt. Vajon az útépítés ártott meg neki? Minden folyamatával.

Fenyők

KICSIK és nagyok

Melyik tölgyé lehetnek?

Osztó-fosztó október 

Angyalok az erdőn: tulipánfa

A Csácsi arborétumban jártunk. 40 év után kb. Más lett, az már biztos. Szebb, rendezettebb, s a fákon is meglátszik a kor. Van akinek használ ag idő múlása. Margó, emlegettelek.