Oldalak

2020. február 13., csütörtök

Tobzódások

Nézzétek a varázsmogyorót, legalább 4-5 éves, de ilyent még nem produkált!




 S jöjjön a kikeleti bangita!




S a meglepetés, Mancókától vagy a tavaly szél által szétszórt magok? Inkább mindkettő, mert az orgona mögött nekem is meglepetés volt. Most már elmondhatom itt is lesz téltemető szőnyeg. Szeretem, szép, üde foltot alkotnak együtt: a primulák, téltemetők és a hunyorok. Tudom ez még kevés, a kezdet, de mégis mekkora öröm nekünk. S szerényen köztük: a hóvirág. (Utólag látom pár fotó ismétlődik korábbi bejegyzésből, akkor dupla az öröm.)





 S az elhanyagolhatatlan téli jázminok, több helyre ültetve. Azért ez a gazdag virágzás szerintem ennek az enyhe télnek az ajándéka. Szerintetek? 


  


S végül, csak csendben, azért ez a bolond időjárás az embernek sem használ. Vagy annak inkább nem használ. Az egészségemmel nem dicsekedhetek. Talán beáll egy szintre, s jönnek majd szebb napok is.

2020. február 10., hétfő

Hóvirág az erdőn




Amikor még Február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.
Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek bőrükbe. Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel a föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér csillagszemét a hóvirág.


Fekete István - Az erdő ébredése  (részlet)

Bodzától hoztam 








A hétvége

 


 



 




 
 

Ezek már hóvirágkeresőben készült fotók. Az egy hét előttihez képest néhány szál, szóló szál hóvirágot találtunk. Tényleg csak párat. Ez volt a legnagyobb csoport.









S a szél újra csak fúj és fúj és fúj.Arról nem írtam, hogy szombaton metszegettem a tavalyi, őszi virágzók maradványait, a füveket, s próbáltam szétásni egyet. Az ásás nem sikerült, csak magamat nyírtam ki. A tegnapi séta is rezgett, aztán mégis győzött felettem a kíváncsíság. S nem győztem magam áldani miatta. Ott az erdőm úgy éreztem, ez már a tavasz. A természet éled, bomlik, színeződik. Változásban van.

2020. február 6., csütörtök

A szélről

Ahogy az este morgott az ominózus március 15. jutott az eszembe, csak akkor havazott is. A faluban egy háznál körbevágták, kivágták a magas fákat. Egy még hátravolt. Nos Murphy úr dolgozott, s rádőlt a vezetékre, ment arrafelé a villany is, nálunk csak az internet. Azt mondjuk nem értettem, hogy a mobil internet a telefonomon miért nem működött, az nem wifi függő. Ma délelőttre lett net. Arra a szél is csillapodott, ha jól érzékeltem, -mert mostanában ismét rosszul alszom- éjjel 1és 2 óra közt valamikor nyugodott le a szél.

A beteg és száradó diófánkat jól megtördelte a szél, s ha már az ágakat elhordtuk kicsit metszegettem a kertben. Érzem is a mozgásomon...

Ezek tavaszcsalogató szülinapi virágok.



 Őt meg a napsütés csalogatta virágba. Nem tudom emlékeztek-e, de tavaly 1, azaz egyetlen virág volt rajta. Idén kárpótolt.





S a rézsű egyik téli jázminja, a fátylával. 5 darab van a kertben szétültetve, hogy már ilyenkor is legyen virágzónk. (No meg a bangita is telve van virággal.)


Remélem lassan tavasz is lesz, ha már tél, igazi tél nem volt. 

s marad még az olvasás, filmnézés. Vittük vissza a nagy szélben a könyveket a városba, mert előjegyzésesek voltak. Kiderült egy illetőé. Rá is csodálkoztam, hogy mindkettő neki kell, mondta is a kolléga: úgy látszik egyforma az ízléstek. (Rég is volt, mikor hasonló ízlésű olvasókkal olvasmányokat cseréltünk, ajánlgattuk egymásnak... Rég volt.)

 

 S az idézetek könyve:


S más műfaj: 

 https://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-utoirat-meg-most-is-szeretlek

S nem utolsó sorban a Nápolyi regények negyedik kötete:
https://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-az-elvesztett-gyerek-tortenete

2020. február 5., szerda

Viszem vissza a könyvtárba a könyveket,

egyiket kinyítom.

"Csak abból, hogy engem kiver a víz, még nem következik, hogy a másiknak nem lehet mélységesen igaza. Ha ezt az aranyszabályt sikerült  megtanulnia, sokkal nehezebb lesz az élete, de valószínűleg könnyebben is tudja majd elengedni.

A megkeseredett ember mindig bűntudatot ébreszt azokban, akiknek hálával tartozik, és szövetségest talál azokban, akik a dühe jogosságát fenntartás nélkül elfogadják. És végül mindig elfordul a szövetségeseitől. Ahogy elfordul azoktól is, akik pont azért nem lesznek szövetségesei, mert szeretik." Bartis Attila könyve nyílt ki itt-ott

2020. február 2., vasárnap

Mit láthatott felénk reggel a képzeletbeli medve?




  Itt hóvirágot kerestünk, de még a levelek sem törtek fel. A természetet ezek szerint nem lehet becsapni a csalóka napsütéssel.

 

S a kertben, virulnak a téltemetők, hunyorok, nyílik a hóvirág! Előbújt a rovarvilág is. Meddig?