A szélről

Ahogy az este morgott az ominózus március 15. jutott az eszembe, csak akkor havazott is. A faluban egy háznál körbevágták, kivágták a magas fákat. Egy még hátravolt. Nos Murphy úr dolgozott, s rádőlt a vezetékre, ment arrafelé a villany is, nálunk csak az internet. Azt mondjuk nem értettem, hogy a mobil internet a telefonomon miért nem működött, az nem wifi függő. Ma délelőttre lett net. Arra a szél is csillapodott, ha jól érzékeltem, -mert mostanában ismét rosszul alszom- éjjel 1és 2 óra közt valamikor nyugodott le a szél.

A beteg és száradó diófánkat jól megtördelte a szél, s ha már az ágakat elhordtuk kicsit metszegettem a kertben. Érzem is a mozgásomon...

Ezek tavaszcsalogató szülinapi virágok.

 Őt meg a napsütés csalogatta virágba. Nem tudom emlékeztek-e, de tavaly 1, azaz egyetlen virág volt rajta. Idén kárpótolt.

S a rézsű egyik téli jázminja, a fátylával. 5 darab van a kertben szétültetve, hogy már ilyenkor is legyen virágzónk. (No meg a bangita is telve van virággal.)

 

Remélem lassan tavasz is lesz, ha már tél, igazi tél nem volt. 

s marad még az olvasás, filmnézés. Vittük vissza a nagy szélben a könyveket a városba, mert előjegyzésesek voltak. Kiderült egy illetőé. Rá is csodálkoztam, hogy mindkettő neki kell, mondta is a kolléga: úgy látszik egyforma az ízléstek. (Rég is volt, mikor hasonló ízlésű olvasókkal olvasmányokat cseréltünk, ajánlgattuk egymásnak... Rég volt.)

 

 S az idézetek könyve:

 

S más műfaj: 

 https://moly.hu/konyvek/cecelia-ahern-utoirat-meg-most-is-szeretlek

S nem utolsó sorban a Nápolyi regények negyedik kötete:

https://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-az-elvesztett-gyerek-tortenete