Oldalak

2019. szeptember 23., hétfő

Kincsek zalai dombokon

 Annak idején, 1974-ben egy múzeum által szervezett!!! (mert ezeknek a bemutató sétáknak most van nagy ideje) buszos kirándulás keretében jutottam el ide először. A kiránduláson a megye műemlékeit, múzeumi érdekességeit tekinthettük meg. Kallósdon jártunk, a Szent Anna kápolnánál. A domb teteji kerek "templomot azonnal szívembe zártam.

 
 
 

 Aztán évtizedek múlva jártam erre ismét, fotóztam a sírköveket. Bevallom most jó néhány angyal hiányzott. Vérzett értük a szívem. Azért volt szobor, amit új kőben ismét visszatettek.




 
 
 




  S íme a búcsúfotók.


 Ezek a fotók már a faluban készültek.




A barangolásban Kotnyek István: Utak mentén, hegygerincen c. könyve volt a segítőm. S Kehida volt következő állomásunk, ahová vissza kell majd térnünk, mert  gyaloglós lesz egy-két helyszín megközelítése. Most nem erre készültünk.

Román kori temetőkápolna, amit a  Deák család családi sírbolttá alakított át. Most lezárt, üres,  talán állapota külsőleg jobb, mint ahogy évtizede láttam. Érdekes, a falubeli látnivalók közt nem említik. Viszont a közelében lévő régi sírok úgy tűnik érintetlenek maradtak, legfeljebb az idő dolgozik rajtuk.








 

 A részletek inen-onnan:

 



 



  
   S  amikor az idő dolgozik:




 








2019. szeptember 22., vasárnap

A Kis-Balatonon jártunk

A Kányavári sziget  a nap utolsó állomása volt. Nem terveztük, de ha már a közelben voltunk eljöttünk, megnéztük. A  bevezető híd. szinte jelképe is a szigetnek.

 
 Kistermelők árultak a híd előtt, vevőcsalogató elrendezés.

 Az első pillantások...

  
 Amikor a nap ezüsthidat húz a tóra









S ahol beértünk a Kis-Balatonhoz, horgászok közt vitt az utunk a szigetre.Zalaváron jártunk:

 http://www.zalavarpark.hu/





 Zala megye 7 csodája fotókon a Makovecz Imre tervezte kápolnában.


2019. szeptember 20., péntek

Megértem,

ha nem is fogadom el a blogírást mellőzőket. Magam is így vagyok. Egyszerűen elborítanak a tennivalók, s a "feladat" nem a blogbejegyzés megírása, hanem... Sorolhatnám. Most bejött a lakásnál mégis a kéményprojekt. Hurrá.

A napokban úgy keltem korán, hogy volt időm fotózni.





Követni a nap felkeltét a szemben lévő erdő mögött.

Fiam visszautazott, dolgozni. Tegnap sétáltunk Zsebivel, s van egy ház, a tulaja Brüsszelben él. A szobában, az ablak előtt már a plafon felé nőtt a gaz. A szulák, ha jól láttam. A ház amúgy, míg laktak benne topon volt, most elárvult, lakatlan, udvarát felveri a gaz. Égigérő gaz. Vagy már kicsit múltidős, mert látom levágták, szellőztetik a házat is, bukón vannak az ablakok. Azt hittem új gazdára lelt, nem, csak most odafigyel rá valaki.

Sétáink másik látványa a "kerti törpe gyűjtemény". Nagy divatja lett. Egyszer fotóznom kellene, van gazdagabb, van csak éppen pár darabos kiállítás is. Viszont úgy látom megszaporodtak  kertekben.

S mi ismét gazdagabbak lettünk egy macskával. No nem új macska, csak hazatért macska. Cirnyó úrfi hozta haza az étvágyát. Ha nem tapasztalnám nem hinném el. Eszméletlen félóránként mi fér bele. Hosszú volt a nyár, a sok küzdelem, pótolni kell a leadott kilókat, elhasznált energiákat. Ennyire?

2019. szeptember 16., hétfő

Micsoda hangulat!

Fotón a forrás, friss bejegyzés, más fotók is vannak, de ez engem nagyon megérintett.

Két ásás közt egy Forsyte Saga

Pontosan ahogy leírtam. Ásni a múlt héten kezdtem el, aztán természetesen kinyírt. Napokig pihentem, s ráakadtam a sorozatra a Videán. A 11. résznél tartok. Ha kipurcanok, pihenésképpen megnézek egy-két részt. Fekete-fehér, s még mindig leköt. Azt hiszem ez egy jó sorozat volt. Olvastam is,  még vén fejjel is újraolvastam, mégis örülök, hogy ismét nézhetem.

Örömhír, gondolkodtam is, hogy megosszam-e? Annak idején, mikor a fiam őssejtbeültetése volt velem izgultatok, 5 éve 8 hónapja jól van. Ma volt  felülvizsgálaton. Aztán pár nap, s elrepül... Mi pedig folytatjuk az ablakcsere bonyodalmait.






Ezek vasárnapi fotók, a kedvenc tavunkról jöttünk hazafelé, beléjük futottunk. Modern szüreti felvonulás. S képzeljétek a tavon még ennyi horgásszal sem találkoztunk, a parkoló tele volt autóval. Mi történhetett? Viszont gomba egy sem volt, a ciklámen is gyengén virágzott. Gondolom a kevés eső nekik sem használt. Tavaly itt szinte beterítették az oldalt.



S jöjjön a kertem, ki nem hagynám. A fehér asterek, kicsi menyasszonyok vagy inkább nagyra nőttek?:


 


A kékszakáll idei vétel, elődje tavaly elpusztult. Érdekes a sötétlila többéves, negyed ennyire nem dús. Nem öntöztem eleget? Rossz helyen lehet? Van valakinek tapasztalata?


A kékgyökér nyár végére, s átültetve tért magához. S petúniát is hozott magával meglepetésként.


Az egyetlen rózsaszínű szellőrózsa, Petrától, éppen egy éve kaptam, mikor meglátogattuk a kertjét.



A fehér pillangóvirágokat nagyon kedvelem, íme:



  

S végül, de nem utolsó sorban az oxalis Mancokától. Blogos kert!!!!



2019. szeptember 13., péntek

Leültem némileg,

ha ismeritek ezt a kifejezést. Egyszerűen annyi a jönni-menni való, intézés, az elmaradt kerti munkák. Minden este negyed kilenc körül eldőlök, mint a zsák, hogy aztán az éjszaka közepén felébredve ne tudjak majd visszaaludni.

Jó lenne pár napra elutazni valahova, s ott csak lenni, pihenni, máshol lenni. Szegény Zsebi, vele való sétára, még labdadobálásra sem marad erőm. Tudom lesz ez majd jobb is, most ez van. Szóval a lényeg, a blogolás is elmarad. Képzeljétek még nem is nagyon fotózgatok. Az pedig már a világ vége. Igaz a kert is  húzódik be, amik majd bontakoznak  most kezdenek virágozni. A menyasszonyaim, már alig várom.


 Vágre elészült az uam által avizes edények tárolója. A szép kert mögött, hoy is mondjam érdekesen votak tárolva. Azért lenne még mit így rendbevágni.

Ez dupla pókháló volt, emeletes, mire fordultam a fényképezőért, a nap is fordult, a cseppek már nem mutatták magukat. A fotózás, már annyiszor beigazolódott a pillanatok művészete.