Oldalak

2019. március 3., vasárnap

Dödörgések

Megjelent két személy nevével jelezhető magazin, ami vidéki házak, kúriák, parasztházak építésével/lakberendezésével foglalkozik, főleg. Vannak néha kastélyok, borászatok, ők időnként az említett két személy munkássága ürügyén, reklámjaként. Néha nem tudom eldönteni e két személy szponzorálja a velük foglalkozó írásokat vagy őket tartják példaképnek, követhetőnek, követendőnek? Egyikükkel gondom se lenne, bár tudom személye megosztó, de a másikukkal igen. A múltkori lapszámban volt egy ház a termékeivel az én szememben már a giccs határát súrolta. No, itt nem értettem az értékteremtést!? Persze, ez ízlés dolga, lehet, nekem nem tetszik, de mások számára maga a csoda.

E mostani lapszám bemutatott házai többnyire tetszenek, más lapszámokban néha annyira, de annyira távol állnak tőlem... Van felújított parasztház, egy festőművész házaspáré, no az szívemnek nagyon kedves, az egész  szám legkedvesebbje. Igényesen, ízléssel, de leginkább lélekkel alakították, építették újjá, rendezték be. Minden fotón ez érződik. S ahogy nyilatkoznak!

A másik kedvencem nem is parasztház, új építésű faház. Ez nyerte el másodikként a tetszésemet. A berendezésben nem minden, de ez megint ízlés dolga. Mert láthatunk blogokon is magazin hangulatú, zsúfolt, túlzsúfolt lakásokat,  házakat, kerteket, s vannak amik inkább melegségükkel, lélekteliségükkel, nem annyira kicsináltságukkal fogják meg az embert. Valószínű ezek is átgondoltak, megkomponáltak, csak annyira  nem zavaró, nem sterilek, nem érződik ez rajtuk. Ahogy Templom Kata kertjéről írta egy kommentelője, ha az ember mögé néz  a látványnak, van növényismerete, elgondolkodik, akkor tudja már micsoda hatalmas munka, mekkora szellemi teljesítmény is van a látvány mögött.

S szokás szerint nem élesítettem a bejegyzést, erre ma találtam aSokszínű Vidéken a következőt:

 https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2019/03/03/valyoghaz-gaspar-janos-egeszseg-valyogfal-mester/

Tudom, a vályogházak, parasztházak az én szívügyeim, de érdemes megnézni a mester korábbi munkáit is. Én csak csodálni tudom.

Ma ismét megnéztem egy filmet: A szabadság útjai

Letaglózott, levegőt nem kaptam utána.  Mondjuk parádés a szereposztás is. Van a városban egy pszichofilmklub, "problémás" filmeket vetítenek, ez is köztük volt. Aztán egy pszichiáterrel beszélgetnek róluk. Kérték, hogy finomabb filmeket hozzon, no de ezekről lehet van mit beszélgetni volt a válasz. Igaza volt.

2019. február 26., kedd

Film

https://videa.hu/videok/film-animacio/phoenix-bar-2015-film-mania.net-NN2nGA6WpdJEgSzQ

A vége, a vége, egész éjjel velem volt.

S akkor jöjjön egy könyv a korból:






A véletlen sodorta így egymás mellé a kettőt.

"... nem is az a rendeltetésünk, hogy ismerjük az utakat. Épp az a rendeltetésünk, hogy ne ismerjük őket.  Nem azért születtünk, hogy válaszokra leljünk, hanem, hogy kérdéseket tegyünk fel. Az ember úgyszólván valami örökös sötétségben tapogatózik, és csak ha nagyon szerencsés, akkor pillant meg néha  egy-egy felvillanó fénysugárt. És csak nagy merészség vagy kitartás  vagy ostobaság, avagy leginkább mindezek árán hagyhat olykor maga is egy-egy jelet!"

2019. február 24., vasárnap

Faművészet


Kedvenc erdőnkben kirándultunk, s hirtelen meggondolásból letértünk az útról, s rátaláltunk a kerítés mellett haladva, annak végében egy erdei útra.(Itt aszfalt út van, minden időben járható. Aztán kerítés zárja el, végén erdészház. A kapukat időnként nyitva tartják, akkor bemehetnek a népek is.) Ruhátlan az erdő, a fák mennyi szépséget, művészetet rejtenek .


 A százlábú.


 





 


 Nem is tudom, felálló ágú fenyő vagy inkább feladta, hogy a másiknak is legyen helye, s felemelte az ágait?


Kedvenc fotóm.


Hóvirágok most kezdenek előbújni, virágozni. Út közepén, oldalában, vízszintesen, függőlegesen bokrok és fák alatt.

2019. február 23., szombat

A reggeli kertjáráson



fáztam, aztán néztem utána az okának. Még mindig -5 fok volt. Szegény növények, a sok meleg után... Vele járt tegnap a nagy szél, felforgatott mindent, az ember szervezetét is.

Viszont sikerült rendelnem ezt-ezt a kertbe, ami annál a webáruháznál kapható volt. Előtte nap két kertészetben voltunk,  szóval választhattam, vagy megyek naponta kertészetekbe éppen mijük van, beleértve a nagykereskedést is, vagy megrendelem. Ott a postaköltség, viszont tudom mit vettem már. S nincs napi mászkálás, amikor közlik veled már elvitték amit szeretnél. (Miután nem egyszer jártam már a nyakukra, érte, előtte.)

Vannak webáruházak, ahol részletesen leírják a növényeket, máshol nagyobb a választék. Nos ezt kell összehozni, hogy jól járjak. Szóval egy picikét már előre léptem. S még mindig itt a kérdés a fűz árnyékának tűntével hogy változik a kert, hogy viselik majd a növények?


 Fagy után az új hunyorok egyike. Mindig rájuk csodálkozom, ahogy jön fel a nap, érkezik a napsütéssel a meleg milyen szépen állnak fel.


2019. február 20., szerda

Sírva nevetős, nevetve sírós

https://www.youtube.com/watch?v=mHb3uBnvzY8



és a gyerekszáj, és a gyerekek, és mi, felnőttek.

És most olvasni fogok:

 

2019. február 19., kedd

Film

https://nonstopmozi.com/online-filmek/6111/aurora-borealis-eszaki-feny-teljes-film/linkek/10162

Még Györgyi ajánlotta, annak idején, mindent olvastam róla, de az erőszakos jelenet miatt idáig nem mertem megnézni. Javasolták tekerjem át, úgy tettem. Tegnap is, ma is megnéztem, meghallgattam a JouTube-on a róla készült riportokat, ismét. Jobb későn mint soha. Szép film. Mély film

2019. február 18., hétfő

Visszaérkeztem

a csipkerózsika álomba dermedt kertből. Érdekes figyelni ahogy pl. a hunyorok virágai megfagynak, egy pozícióba dermedve, hogy aztán majd, amikor a fagy kienged kinyújtózzanak, élni kezdjenek.

 Az etetőt levittem a gyümölcsfák közé, jól megtömöm reggelente, s visszafelé haladva megállok, kukkolok. Szinte azonnal jönnek a madarak. Gondolom most tengelicek voltak az elsők, mert senkit, legfeljebb a ráreppenő cinkéket engedték rászállni az etetőre. S hogy ők cinkét a közelítő, lassan rebbenő repülésről sejtem. Rárepülnek a fákra, aztán az ágról ágra közelítenek, s "lecsapnak" egy-egy magért.

Sokan jönnek, persze, közel az erdő vagy 10 méterre van, lett közönsége, látogatója a madáretetőnek. S csak reménykedni tudok, hogy a verebek is átteszik székhelyüket a fás részre a kerti kiülők közeléből, egyéb melléktevékenységek miatt (is).

S tegnap nagy boldogságra találtam a piacon két hunyort, amikre nagyon vágytam. Ma rohantam megnézni őket, az éjszakai fagy mit tett velük, de még tetszhalottak voltak.




 S a kevéske, e annál jobban megbecsült hóvirág:




  S a nagyon vágyott téltemető, amelynek úgy néz ki lassan-lassan testvérei is bújnak elő:





 S akire  a bejáratnál bukkantam:

 Ők is kaptak egy új testvért:



S egy utolsó reggeli szépség, mahónia.