Oldalak

2016. november 11., péntek

Ha már mindenhol karácsonyi készülődés van


Felfelé tör a füst

 korán reggel, az ember már nem tudja elhúzni a késő délelőtti begyújtást, már igényli, kéri a benti hűvösség. Közben jó bekuckózni egy könyvvel a fotelba, ha éppen valaki nem veszi igénybe a MI kedvenc olvasóhelyünket. Válogatunk a CD-k közt, lágy háttérzene, némi füstölő, egy-egy mécses, s máris megvan a bensőséges benti hangulat. S elengedhetjük magunkat, mert közben hordjuk előre tujákat. Embertelen munka. Vagy inkább mi vagyunk hozzá öregek?
 

S mi van kint? Köd, ahogy kinézek az ablakon, bejött, hömpölyög a házak közt is.

 
 A kertben.

  




 S a pókhálók ismét csipkézni kezdték a kertet (vagy inkább én keltem olyan korán, hogy rájuk csodálkozhassak?), társulnak hozzájuk a cseppek, s egyből pazar ez a rideg, didergetős novemberi reggel hangulata.





 S a halálon is ott az élet....





2016. november 10., csütörtök

Garfildiádák 3. Jógapozíturák



"Az alvó sáska"


"A kidőlt fa"


"A hulla"


Előtte-utána

b

  

 




A kert végén
 




     A látvány, s ami mögötte volt.
 Új látvány..., új kilátással





 A kivágás okai
   
 Védelem


Gyertek kávézni velem,



s közben elmesélem, hogy  tegnap kivágta emberünk a tujákat, az uram odébb rakta őket, egymásra fektetve szegélyezik e pillanatban a kertet. Rám az odébb hordó, halomba rakó szerep maradt. Amíg volt hely hova pakoljunk/pakoljam. Jó munkamegosztásban folyt a munka, Zsebi az időnkénti simogatás adagjáért jelent meg köztünk. Kinyírt engem  fizikailag, de megnyugtató, hogy már kivágásra került. Némelyik csontszáraz volt, amit itt a tömegből az ember nem is látott. Két méter széles, tehát egy-egy méteres ágak, csak a végükön zölddel. S köztük sok vékonyka, gyökérről jött fel? Vagy ki tudja hogy kerültek oda. Volt köztük egy odakerült gyümölcsfa is. Akármennyire lelkiztem is miatta az eredmény indokolta az eltávolításukat.

Megmondom a madarak miatt sajnálom, hogy kiment. Lakott benne hátul egy rigópár, nem tudom hova lettek? A szomszéd tujákba is költözhetnek, költözhettek.  A csupasz kert furcsa látványt jut, behozza a szomszéd kert "látnivalóit". Viszont nyertünk teret is.

Akkor most jöjjön a gyökérkiszedés, ha nem ma, a közeli napokban. S közben várjuk a szállítót. Elviszik, bedarálják.

2016. november 9., szerda

Garfildiádák 2. Az alvás a természet ajándéka

"Mindenki alszik, csak akad aki többet a kelleténél."


"Az alvás a természet ajándéka."


"Csodálatos öntudatvesztés."


"Érzem hamarosan alvásrohamom lesz. Ideje háááááááá...."

 

2016. november 8., kedd

Garfildiádák 1. A macska fejedelmi állat



 "Mit mondhatnék? Aki meg akar minket ismerni, annak 
feltétlenül tisztelnie kell bennünket. A gazdáink (hadd 
higgyék, hogy azok) annyira imádnak minket, hogy 
szinte a mancsunkból esznek. Ők írják a szabályokat, mi 
pedig felrúgjuk. Remek munkamegosztás."





Valamikor készítettem egy power pointos összeállítást Garfield

 szövegekre  Macskaúrról. Könnyű volt, szobamacska volt, akit 

lehordtam sétálni. S persze ő volt a ház ura.  Rengeteg fotó 

készült róla, s tett is azért, hogy úgymond helyzetbe hozza 

magát. 


A mostani összeállításba azért (hogy őket is megtiszteljem)

 válogatok fotókat a ház körül megforduló, itt élt összes macskáról.

S még pár szót az előzményekről: addig addig pakoltam vissza  a könyvtári

 polcokra, s adtam oda az olvasóknak Garfield könyveit, míg 

rákaptam én is. Aztán egyszer csak bekattant. Van a háznál 

macska, fényképezőgép, itt vannak ezek a szenzációs mondatok, 

párosítsuk össze!