s közben elmesélem, hogy tegnap kivágta emberünk a tujákat, az uram odébb rakta őket, egymásra fektetve szegélyezik e pillanatban a kertet. Rám az odébb hordó, halomba rakó szerep maradt. Amíg volt hely hova pakoljunk/pakoljam. Jó munkamegosztásban folyt a munka, Zsebi az időnkénti simogatás adagjáért jelent meg köztünk. Kinyírt engem fizikailag, de megnyugtató, hogy már kivágásra került. Némelyik csontszáraz volt, amit itt a tömegből az ember nem is látott. Két méter széles, tehát egy-egy méteres ágak, csak a végükön zölddel. S köztük sok vékonyka, gyökérről jött fel? Vagy ki tudja hogy kerültek oda. Volt köztük egy odakerült gyümölcsfa is. Akármennyire lelkiztem is miatta az eredmény indokolta az eltávolításukat.
Megmondom a madarak miatt sajnálom, hogy kiment. Lakott benne hátul egy rigópár, nem tudom hova lettek? A szomszéd tujákba is költözhetnek, költözhettek. A csupasz kert furcsa látványt jut, behozza a szomszéd kert "látnivalóit". Viszont nyertünk teret is.
Akkor most jöjjön a gyökérkiszedés, ha nem ma, a közeli napokban. S közben várjuk a szállítót. Elviszik, bedarálják.
Mit tudtok csinálni a száraz ágakkal? van esetleg kályha vagy "sparhelt"? A kertben vagy utcán nyilván már tilos elégetni, az én gyerekkoromban ez még nem volt kérdés, mindenki égetett mindent amikor csak akart.
VálaszTörlésPersze, kávézok veled szívesen, közben megnézegettem a képeket is :)
VálaszTörlésIsabel, elviszik, bedarálják.
VálaszTörlés