"- Különben sem számít,

 hogy őrült vagyok-e, mert boldog vagyok. És inkább vagyok boldog őrült, mint normális szerencsétlen.
- És miért nem próbálsz meg normális boldog lenni?
- Az már telhetetlenség volna."Gregory Hughes

Ki a hunyó?

 

Az ősszel vett madáritató, már darabokban van, jelentem. Hibáztam, hogy kint hagytam a fagyban? Viszont  a kutya által földre lökött, értsd eltört, többször eltört széttörve fekszik a földön, s naponta töltöm bele a vizet, s mégsem fagyott szét. Ez a legkedvesebb kutyaivóhely.... Akkor ki a hibás?

Szélben, fagyban, napsütésben

 

 

 

 

"Találkozások"

Már írtam róla. Az alkotó és egy ritka mondat a bemutatkozó szövegéből:

"Megérkeztem, a helyemen vagyok!

Teltek-múltak az évek, anyagok, technikák, eszközök jöttek, maradtak vagy mentek. Ami állandó volt: az erős vonzódásom a színekhez és a légies, finom anyagokhoz.
Sejtettem – ösztönösen tudtam -, hogy dolgom ott lesz majd igazán, ahol a kettő találkozik."

S ahol ajándékok találkoznak: könyvjelzők, monogramok, s  a szeretet, ami útjára indította a tárgyakat. (A jegyzetfüzet régi, de a monogram miatt idetettem, oly szép.) Szeretettel készültek vagy választották ki, küldték őket, s nagy örömmel, szeretettel fogadták mindegyiket.

 S jöjjenek a dobozok Fodorkához csatlakozva:

   Kávétartó, egy német bolhapiacról, valahonnan Kavics közeléből.

 Itt forgattam az oldalakat, két doboz Klim festményeivel még van a lakásomon. Szeretem ezeket, lecsaptam rájuk a bolhapiacon, ahol otthagyták őket. Tea- és kávétárolók nálunk.

 Ez már másolat, ékszertartónak használom. 

Ez is másolat, semmit nem vesz el a hangulatából. Nálunk süteménytartó. S ekkor eszembe jutottak további sütemény- illetve keksztartók:

 S az utolsó egy bonbonos lenne, ha majd sikerül fotóznom. Ma varródoboz, évtizedek óta, viharvert is, de a miénk.

Mondtam én, hogy nem hiába beszélek

Kalandos út után megérkezett a karácsonyi ajándékom, volt, kedves volt kolléganőm küldte. Ő volt az, aki összetört szívével fogta magát, feladott munkahelyet, volt kapcsolatot, s vonatra ült. S nyert! Új munkahelyet, új életet, s úgy néz ki társat egy életre. Így kell ezt csinálni! lépni kell, merni kell lépni, kockáztatni. Ha nem lépünk még csak esélyt sem adunk magunknak egy újabb lehetőségre.
Az ajándékot nagyon köszönöm!

Jöjjön egy könyvajánló:

 
Egy beszélgetés az egyik szerzővel. Egy ajánló.

"A szégyenlős

téli idő  csak a bokáját mutatta meg szemérmesen,  mielőtt ismét sötétségbe merült volna." Catherynne M. Valente

Verőfényben, avagy a csalóka tavasz

 

"... az alkony hangulata lebegett a környék felett". Murakami Haruki (olvasom végi az összes könyvét, naggyon jóóók!!!

Aranyba öltözötten

Ablakunkból csodálatos napkeltéket és napnyugtákat látni. Egyetlen a bökkenője, villanydrótokkal van tele a látkép. Mikor a házat megnéztük erre valahogy nem gondoltunk, ezzel együtt szeretjük a házunkat, a falunkat. Mikor várod a buszt, s arra jön egy ismeretlen(?), köszön, s rád mosolyog, akkor érezheted úgy, otthon vagy.

Ma reggel fotózni a ház előtt nem lehetett, de ahogy a bejárati ajtón kinéztem, láttam a kert, a hátsó területek, a "még erdő" (mert erőteljesen vágják ki, sajnos) aranyba öltöztek. Szeretem ezt, már valami újat, valami melegséget, szívnyitogatót sejtet, de még benne van a jelen, a tél, a hideg, az árnyék.

  

 

"Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled.

 A saját útján jár. Te meg a magadén. " Alessandro Baricco

 

 

Cseppek

MÁRA

"... nagyon fontos, hogy a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük  a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal. Murakami Haruki

Helyettem írták

Hallgatom  a rádiót, magyar úszósport: Nyisd ki a szádat, mondd el a véleményed, magadra maradsz!? -

írtam a rádiót hallgatva. Most olvastam ezt a bejegyzést.  A múltkor kitöröltem a kesergésemre kapott kommentekre írt válaszomat. A lényeg: nem akartam, őszintén és tiszta szívből azt a búcsúztatást, ma sem bánom. Nem onnan indult a fájdalom, ez már a következmény volt. Anett leírta a hátteret. Van aki egészségesen áll fel, s van aki megkeseredetten magára marad, mert nincs választása, mert a félszárnya nem engedi repülni... Az embert nem akkor kell megbecsülni(?), amikor elmegy, akkor kell becsülni, melléállni amikor ott van.