Este és reggel, bent és kint

Fények, s azt is megállapítottam, hogy milyen egyformán is jár az agyunk, némelyekkel. A fotók pár napja készültek, csak a ködös tájképek közé sehogy sem illettek.

Előbb voltak a fotók, aztán jegyzeteltem, s körül is néztem akkor már a füzetemben

 

  "Az elhatározások megvalósításához bátorság kell, a bírálatok meghallgatásához és a tévedések beismeréséhez pedig biztonságérzet." Liv Ullmann

"Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni. "Jonathan Safran Foer

 

 "...nagyon fontos, hogy  a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal." Murakami Haruki

 

 

  "Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol élünk." Murakami Haruki

 

"A hülye,  végtelen igazság folyamatosan kétféle dolgot magyaráz azzal a nagy hülye szájával." John Green

 

  "Vajon hány éves korunkban vesszük észre először a hideget és a sarat?" Katherine Webb 
 

 "Csak nevettek, nevettek, nevettek, egyszerűen, mint amilyen az élet, mint amikor nem veszi túl komolyan magát. "D' Amenia
 

és két napja

"Elvezetni csak a szépség tud oda, ahol önmagaddal beszélsz, ahol meghallgatod önmagadat."  
D' Amenia

Szombat délután

 

 

  

 A vendég, nem vegyül Cirnyó... pedig oly kedves a kis jövevény, úgy játszana vele, oly ártatlan, hogy volt szívük????,  most ismerkedik a kerti léttel. Most pedig fogom magam, s lefekszem olvasni. Azt tudni kell, hogy mire ebéd után útra kész lettem/lettünk, megeredt az eső. Így a havas, erdei kirándulásunk odalett. S lett helyette egy almáspite. Azt hittem gyors...., viszont eszméletlenül finom, s nem édes.

Búcsúzom, pihenünk.

Barátságban, háborúban

Szívecskék

Reggel. Torna, felöltözés, Zsebi kiengedése. (Mióta fagyok vannak bezárom éjszakára a faházba, mert a kamélia oda lett betéve a nagy mínuszok érkeztével. Zsebi pedig ott nőtt fel. Hiába van kutyaóla többnyire ott tartózkodik, s hiába tettem be neki puha fekhelyet, arra sem fekszik rá, csak a csupasz földre, azaz már faajtóra, ami oda lett kiterítve.)

Reggel kiengedik Maut is, a kis jövevényt. Tegnap sikerült elkapnom, s megsimogatnom, mára már jött oda hozzám. No, ezt kár volt tennie, mert mihelyt elfordultam Zsebi őrjöngő dühvel rontott neki. Nem bántja, nem tépi meg őket, de nekik megy, ijesztgeti őket. Féltékeny.

Így ment neki félóra múlva Ciránynak is. Ez egy érdekes kapcsolat. Hol Zsebi közeledik hozzá, s Cirnyó néz át rajta. Máskor ő közeledne, de Zsebi rávakkant. Ahogy fúj a szél. S nem csak rávakkant, űzi, hajtja, megállása nincs a Zsebi kertben.

Behavazódtunk

 

 ezt pedig  csak úgy, ha valaki nem olvasta volna

Nálunk

 

Kert alatt

 

 

 Mire jók a fotók? Azt hittem cinkék csak a madáretető vendégei, az egyik fotón láttam verebet is, és ma egy piros nyakkendős madárkát is. Érdekes, ha közelebb megyek szétrebbennek,de már a bokrokon várják az etetést. A kert közepén van az etető, csak ilyen fotó sikerült róluk.

Nyári hírmondó...

Hozhattam volna

 bármelyik riportot, de most legyen ez. Sok gondolatáért.

 

Állatosdi

Egyszer volt egy öreg néni. Egyedül éldegélt, s hogy társa legyen szereztek neki egy macskát. Egy kiscicát. Csinoskát, vörös fehér foltosat, s hogy baj se legyen, azaz zavaró tényező a fiúcicából dúrmacskát csináltak. Ment a férfiassága, de nyert vele egy ölet, simogató kezeket, meg is tanulta magát rögtön hátravágni,hasát vakartatni, simogatásra mozdulni, s tv-t nézni. Imádta a száraz eledelt, mondhatni bolondult érte. Gömböc macska is lett belőle.

Igen ám, de a gazdi egyszer csak eltávozott egy másik világba, s a rokonok, akik odaszerezték a cicácskát, ő így  feleslegessé válván ünnep előtt megfogták, s elvitték egy lakatlan, távoli erdőbe. Kitették, csak így egyszerűen. S micsoda szerencse, karácsonykor valakik éppen ezt az erdőt látogatták meg,s meghallották a sírdogálását.

Hazahozták, szomszédi segédlettel megetették, de bevinni nem akarták. Amúgy szállást, ételt kapott. Még aznap este útra kelt, ki tudja hova és merre, s merre járt. Hat nap múlva a szomszéd kutyája jelzett, a cica az "új gazdák" kertjében sírdogált, a szomszéd örömmel nyalábolta fel, s vitte be nekik a megtért jószágot. Azóta meleg ágyikó, tele tálka fogadja, várja, kényezteti, néha kiküldik kicsit körülnézni a kinti világba, szokja azt is. Akkor meglátogatja a szomszédékat is. A szomszéd macskának nem versenytárs, hisz egyből megadó pózba vágja magát. Majd összeszoknak. S  a történet itt jól végződött. Ez volt a története? A kiscica viselkedéséből rakták össze az előzményeket. Ő egy szerencsés állatka, új gazdákra lelt. Amúgy kétéves lehet, kedves, szerethető, hisz ezért tartották. Tarthatták.  S mi van a többiekkel, akiket megúnván, feleslegessé válván hasonlóan elvisznek egy erdőbe?

Mindig eszembe jut Gera Pál Kutyatörténet (?) című elbeszélése egy kidobott, s elvadult kutyáról. Máig nem tudom felejteni. Szívfájdító volt, pedig akkor még nem volt kutyám.

Van a faluban egy család, büszkén mesélték, hogy a kiscicákat sosem fojtják meg, felnevelik. A szerencsések gazdát találnak. A többieket egy idő után kiviszik a hegyre. Mikor mondták úgy meglepődtem, elfeledtem megkérdezni s etetik? Vagy sorsukra hagyják őket, találják fel magukat ott kinn a hegyen!?

Sétálunk Zsebivel, nénike sepri a "havat". Bent nagy testű kutya ugat láncon. Meséli a néni, ha elengedik kiugrik a kerítésen, (ami tényleg alacsony, s gyenge állapotú volt), de elvinni a fiam nem engedi.... A másik kutya a kert hátsó részében van láncra verve.

A foltos kutya szerencsés, mikor ideje van , megszökik, csavarog a faluban. Aztán jönnek a gazdák autóval, összeszedik, s hazaviszik.

Így élünk mi az állatainkkal, emberek.

Mindenhonnan

Itthonról és máshonnan. Kintről és bentről. Fenyőről, ágakról és lámpáról. Egy a közös bennük: fények és árnyékok. S tán búcsúzóul még az ünnep hangulata.

Vasárnap. Ki járt itt éjjel?