Oldalak

2016. január 4., hétfő

Állatosdi

Egyszer volt egy öreg néni. Egyedül éldegélt, s hogy társa legyen szereztek neki egy macskát. Egy kiscicát. Csinoskát, vörös fehér foltosat, s hogy baj se legyen, azaz zavaró tényező a fiúcicából dúrmacskát csináltak. Ment a férfiassága, de nyert vele egy ölet, simogató kezeket, meg is tanulta magát rögtön hátravágni,hasát vakartatni, simogatásra mozdulni, s tv-t nézni. Imádta a száraz eledelt, mondhatni bolondult érte. Gömböc macska is lett belőle.

Igen ám, de a gazdi egyszer csak eltávozott egy másik világba, s a rokonok, akik odaszerezték a cicácskát, ő így  feleslegessé válván ünnep előtt megfogták, s elvitték egy lakatlan, távoli erdőbe. Kitették, csak így egyszerűen. S micsoda szerencse, karácsonykor valakik éppen ezt az erdőt látogatták meg,s meghallották a sírdogálását.

Hazahozták, szomszédi segédlettel megetették, de bevinni nem akarták. Amúgy szállást, ételt kapott. Még aznap este útra kelt, ki tudja hova és merre, s merre járt. Hat nap múlva a szomszéd kutyája jelzett, a cica az "új gazdák" kertjében sírdogált, a szomszéd örömmel nyalábolta fel, s vitte be nekik a megtért jószágot. Azóta meleg ágyikó, tele tálka fogadja, várja, kényezteti, néha kiküldik kicsit körülnézni a kinti világba, szokja azt is. Akkor meglátogatja a szomszédékat is. A szomszéd macskának nem versenytárs, hisz egyből megadó pózba vágja magát. Majd összeszoknak. S  a történet itt jól végződött. Ez volt a története? A kiscica viselkedéséből rakták össze az előzményeket. Ő egy szerencsés állatka, új gazdákra lelt. Amúgy kétéves lehet, kedves, szerethető, hisz ezért tartották. Tarthatták.  S mi van a többiekkel, akiket megúnván, feleslegessé válván hasonlóan elvisznek egy erdőbe?

Mindig eszembe jut Gera Pál Kutyatörténet (?) című elbeszélése egy kidobott, s elvadult kutyáról. Máig nem tudom felejteni. Szívfájdító volt, pedig akkor még nem volt kutyám.

Van a faluban egy család, büszkén mesélték, hogy a kiscicákat sosem fojtják meg, felnevelik. A szerencsések gazdát találnak. A többieket egy idő után kiviszik a hegyre. Mikor mondták úgy meglepődtem, elfeledtem megkérdezni s etetik? Vagy sorsukra hagyják őket, találják fel magukat ott kinn a hegyen!?

Sétálunk Zsebivel, nénike sepri a "havat". Bent nagy testű kutya ugat láncon. Meséli a néni, ha elengedik kiugrik a kerítésen, (ami tényleg alacsony, s gyenge állapotú volt), de elvinni a fiam nem engedi.... A másik kutya a kert hátsó részében van láncra verve.

A foltos kutya szerencsés, mikor ideje van , megszökik, csavarog a faluban. Aztán jönnek a gazdák autóval, összeszedik, s hazaviszik.

Így élünk mi az állatainkkal, emberek.

3 megjegyzés:

  1. Nem tudom, miféle génmutációnak kellene történnie, hogy eltűnjenek a föld színéről a felelőtlen állattartók. Mert rengetegen vannak, nem csak a vademberek között Afrikában (vagy tán ott még kevesebben is) - habnem itt, közöttünk, a "civilizált" Európában.
    De ha már...Kétségtelen, nem öröm, amikor megszületnek a kis állatok és "felesleges" példányok is vannak - de az állatorvossal történő elaltatás még mindig emberségesebb, mint pár hétig tartani, majd kitenni és sorsukra hagyni.Pedig hányan, de hányan ezt teszik !!!Még a menhelyig se viszik el, bár ott se lennének képesek minden "tévedésből" megszületettet befogadni. Soha, senki nem gondolkodott azon, hogy ingyenes legyen a "felesleg" elaltatása ? Talán azzal csökkenhetne a kínos halálra ítélt állatok száma.
    És most bevezetik, hogy tilos lesz láncon tartani a kutyát. Amivel elvileg én egyetértek, de szerintetek mi lesz az eddig megkötött kutyákkal ?????
    Sajnálatos módon, reménytelenül felelőtlen, lelketlen az emberek jó része és NEM hiszek benne, hogy ebben bármiféle változás történne, addig, amíg az állatot "csak" állatként és nem a teremtés egyik részeként tisztelik.
    Tudom persze, hogy az elaltatás is gyilkosság. Hosszan lehetne beszélgetni e témáról. (Mert a malac, csirke levágása is az, a csónakban megfulladó halakról nem is beszélve....) Szóval nem könnyű kérdés ez.

    VálaszTörlés
  2. Itt rendszeresen jar a begyujto, de van aki telefonon hivja ki, ha lat kobor allatot..beviszik , orokbe lehet fogadni de bizonyos ido utan sajnos kivegzik oket:(((
    En Gingert soha nem fogom elfelejteni, orokbe fogadtam es valaki megmergezte:((nincs igazsag...nagyon sajnalok minden magara hagyott allatot..

    VálaszTörlés
  3. Egy utóhang a bejegyzéshez: olvasom a fészen egyik ismerős anyuka macskát keres, mert 26-án eltűnt a kislányáé, s lelkibeteg. Lett új kismacska, hogyne lett volna. Néztem a fotóját, hát nem a talált cica volt az. Azért vigasz, hogy akad hely, ahová kelelnek macskák.

    VálaszTörlés