Katalinnak

egy másik nézetből. Én éjszaka járok ki hozzá. Hol magányos, hol felhők veszik körül, úsznak körülötte. Néha tiszta a ég, telve csillagokkal, máskor csak sejthetők. Van mikor elfeledkezem róla, s éjjeli bolyongásaim kivilágított udvara jelzi, telehold van, vagy aközeli állapotok. Időnként ilyenkor magyarázatot kapok a hangulataimra, feszültségeimre.

"Világi létünk
Nem valóságosabb a
Hold sugaránál,
Mely vízben tükröződik,
A merítő tenyerén…"