Oldalak

2015. december 31., csütörtök

BUÉK




 Minden kedves blogolvasómnak szerencsés, gazdag, egészséges boldog új esztendőt kívánok! 

(S legyen békés is e mai világban!!!)

 

 

  

2015. december 30., szerda

1500.


S a kerek szám ürügyén, ha már rendhagyóra sikeredett ez a bejegyzés, köszönöm, akik velem vagytok, s olvastok. Amikor pár hete a 200.000 olvasót jelezte a statisztika kellett volna ezeket leírnom, de akkor  gondok fojtogattak. Sokat gondolok Vidékek legbelül Laurájára, azt hiszem ő talált rám legelőször, s aztán már jöttek az olvasók, vagy én fedeztem fel embereket, köztük korábbi blogom olvasóit is, vagy akiket még arról a blogról olvastam, olvastuk egymás írásait, voltunk részei egymás életének.

Örülök, s köszönöm, hogy velem vagytok!




 stone-sculptures-mosaic-johny-clasper-14

pet-bed-inside-mattress-colchao-inteligente-postural-19 


Igazándiból egy film miatt fog engem ez a helyszín, ha valaki nem látta volna még:


 S szintén a film ürügyén, még Angel hozta valamikor a blogjában. Onnan mentettem, mert annyira szép, misztikus, tiszta és szívbéli.


Hányadszor?


2015. december 29., kedd

Unokák



A mász és tolatász

A pakolász

 A frizurász

 Az olvasász
S egy másik világ felé nézegető
(Van aki több fotóval szerepel.Ugye érthető?)

Ködben

az ünnepben, Dunántúlon, Alföldön. Beborító, elborító, sejtelmes, félelmes, sűrű, ritka, leszálló, felszálló, dunnaként tájra boruló a völgyekben, ahonnan, csak a magasabb részek látszanak ki. Fák lombjáig érő az út mentén.

 Az indulás, 26-án.:




S végre kisütött a nap. 27-én nem fotóztam, akkor csak a mérhetetlen köd vett körül minket, ahogy fent is jellemeztem, bevallom félelmetes és nyomasztó volt, napnak nyomát sem láttuk.

S akkor elérkezett a hazafelé út. Már leírtam, a csoda vagy valami nagyon, de nagyon furcsa az volt mikor jó néhányszor percekre kisütött napa Dunántúlon (ahogy a meteorológia ígérte). Égette a szemünket szinte a több napos vakondlét után. Aztán mire örültünk s alkalmazkodtunk volna hozzá, ismét elborított mindent a KÖD:














 



2015. december 24., csütörtök

Szép karácsonyt mindenkinek!



Ady Endre: Virágos karácsonyi ének

Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé,
Lázong át a szívemen,
Mert Karácsony lesz, Karácsony,
Istenem, én Istenem,
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba
Gyermekségemben kötött
Minden sz
űzséges jussommal,
Mert az emberek között
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot,
Karácsonyt, Krisztus-javat,
Amivel csak hitegettek,
Amit csak hinni szabad,
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását
Kérem én szerelmesen,
Karácsony jöjjön, Karácsony
És száz jézusi seben
Nyiladozzék ékes bokréta.

Áprily Lajos: Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mit
ől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.
 


2015. december 23., szerda

Napi örömök

Eljött az este, Cirnyó úrfi is elvégezte a napi ölbefekvés és dorombolás szertartását, hogy elvonuljon aludni. Sok izgalom és orvosi látogatás után tudjuk a baja okát, s kezeljük. (S kezelem immunerősítővel, amit egy gyógynövényes bolt eladója (is) ajánlott, s alá, köré teszem a spirálokat, turbózzák a szervezet gyógyító energiáit, s beszélgetek is vele, hogy tudja gyógyulási kötelessége van velünk szemben.) Nem értette az állatorvos, hogy vannak tünetek, de közben milyen jó a fizikai állapota, az étvágya. Ahogy mondják: a beteg jól van, csak a torka véres. Az kicsit nagyon, de már jobban van. S még mindeközben is nagy pusztítója az egérnépségnek!!!

Ma sikernapom volt. Sikerült kétféle süteményt sütnöm, párhuzamosan, egymás után. Igaz, utána kinyúltam, s az egyik befejező krémezését, csokiborítását késődélutánra hagytam, közben jó nagyokat pihenve ( szervezetem kényszerített is rá). A lényeg, hogy megtettem!!! Apró győzelmek önmagunk felett...

Lett karácsonyfánk is, viszont a tartója szőrén-szálán eltűnt, vagy inkább a faház rendbetétele miatt. Úgyhogy holnap mehetünk  a városba tartót venni.

 Nem elég ennyi egy napra?