Az utókornak

Asszociációk

 

Műalkotás? Madárfészek!

Lázár Ervin egyik meseregényhőse jut eszembe a tejjel pötyögtetett macskákról: Szőrénszőr Tejbajszán. (Vagy ő egybeírta: Szőrénszőrtejbajszán?)

Úton őszben

Kimentem a falu szélére, a Sághegy alatt őszikézni. Diófák, csipkebogyó- és sombokrok, stb. Mind pirosba borulóan. Gondoltam fotózok egy kicsit, s ahogy haladok furcsa illat csapta meg az orrom. Körülnézek, s ismeretlen növényt találok. Tisztázzuk, számomra ismeretlen, ill. sejtettem mi lehet, mióta szemem van erdő-mező növényeire. Mentát találtam, mert az otthoni könyvekből hamar azonosítottam is. Aztán kiástam néhányat, hogy napokat utaztassam, míg haza nem érek a házunkhoz, hogy a többi gyógynövény mellé ültethessem.

A rokon kertjében szelídgesztenye hullt a lábunk elé, a vasútállomáson vadgesztenye hevert szerteszét, ha nem kések a vonatról szedek fel belőle. Amúgy még zöldben voltak a fák, ám ahgy hazafelé jöttem a vonattal egyszer csak sárguló lombok fogadtak. Bokrok csoportjában. Nem is értettem, nem is figyeltem mik voltak. Meglepődtem. Ha nem is éreztük edig, de már visszavonhatatlanul itt az ősz. (Ma reggelre már a hőmérséklet is figyelmeztet.) Éppen itt volt az ideje!

Kisimulva

Két éves a kistestvér, s úgy látom, hogy a nagylány belenyugodott a születésébe,  a jelenlétébe. Várta, tudta, de nem fogta fel mit is jelent egy kistestvér, amikor már nem csak ő van a központban, meg kell osztozni a szülők figyelmén, szeretetén. Kemény hónapok voltak mindenkinek. Ez már egy felszabadultan, kisimultan mosolygó, s nem figurázó arcocska, igazi kis tündér, amilyen ő!!

A játszó

Fényben-árnyékban

Cím nélkül

"... aztán  menő kis táskákat készített a Guadalupe-i Szűzanyát ábrázoló zsebekkel,amelyekből aztán  a mexikói folklórból és istennői ikonokráfiából táplálkozó, kristállyal beborított nyakláncok és övcsatok fejlődtek ki....

- Nem vagyok gyakorló katolikus, de imádom a a mitológiát - mondja. -Ezek az ikonok megnyugtatnak, nőiesek és ősiek. Szeretem azt hinni, hogy egy kis varázslatot is hordoznak."

Laura Fraser


   

Kiegészítésül még a könyv bemutatásához: Laura végül Mexikóban vesz magának egy picike lepukkant házat, amelyből egy kis házcsodát építttet.  A könyv vége felé még kétfelé él: San Franciscoban és San Miguel de Allendében. Bár ebből inkább csak ízelítőt kapunk a könyv végén. Kicsit hasonlít keresésében a könyv az Ízek, imák, szerelmekre, de ahogy más a személy, más a történet is.

Amiért a bejegyzést írtam a vastagon szedett mondatok. Szeretem a szentek szobrait, az utak keresztjeit (sok közülük már mező közepén van, s ahogy az ember következtet, s rákérdez, arra tényleg út haladt, valamikor régen), a temetőket. Képes vagyok értük gyalogolni is, akár évszakonként is, hogy fotózhassam őket. Nem vagyok gyakorló katolikus, de valamiért fognak, fontosak nekem, s az ezeket összegyűjtő albumok is napi olvasmányaim.  Mindenek ellenére.

Nem tudtam a bejegyzésnek címet adni, néha meg kell pihennem ily módon is.