Oldalak

2012. június 28., csütörtök

Vásárfiák


 





a mérleg a vásárfia, férjem több éves vágya. A daráló még apai nagyszüleimtől maradt rám. Mindezeket a pécsi vásárban vettük egy jó hete. Az, akkor kicsi vásár volt. Mihez képest?!


Egy adósság

A múltkori kirándulás egy emlékét szeretném megosztani veletek: Püspökszentlászló. Ide csak egy montázst tennék, a többi a Hazai tájakon közösségi blogban olvasható.


2012. június 27., szerda

Egy nyári délutánon


A népek...



 Tanulság: a hortenziát csak némileg vágtuk vissza. Ott nőttek a hatalmas levelek, és emberfej nagyságú virágzat.


 A virágoskert ....


Az első saját paradicsom érik!


És ez  a kedvenc témám lett volna, ha a technika engedte volna....  Nézek hátra a kert felé, csillog egy kis  cseppecske. Őt próbáltam fotózni. Ennyire telt. Aztán megnéztem, mi is ez a csoda? Hát egy fűszál végén csillant meg a  napfény. Sajnálom, hogy nem tudtam lefotózni. Meseszép volt!

Füzetemből

De vajon a kitérőkre és a lázadásokra nincs-e éppolyan szükség? Nincsenek-e olyanok, akiknek minden akadály a hasznukra válik, és mások, akik már az ütközet előtt elvesztették a csatát? És nincs-e ez is előre elhatározva?
Anne Philipe


Akkor kell visszatérni a múltba, amikor nem látjuk tisztán, mi történik a jelenben. Azért tesszük, hogy valami választ, folytatást vagy hasonlóságot találjunk.
Sophie Marceau


Kerek számok

Oldalmegjelenítési grafikon 15000 oldalmegjelenítés - 300 bejegyzés, utoljára közzétéve: 2012.06.24. - 34 követő

2012. június 24., vasárnap

Virágaink


A szimpla a mi vetésünk, a "megtalált" magokból. A dupla vásárolt palántából lett.


A petúniák csak úgy nőttek, valószínű a tavalyi magokból. A büdöskék verik a mezőnyt. A körömvirág kezd virágozni, itt-ott már el is virágzik. A kövirózsa most kezdi bontani majd a virágját, a sárga nevét mellette nem tudom, valami sziklakerti lehet - örököltük.

A kúp- és kasvirágok még növekedésben vannak, magról vetettem őket. Lassan keltek ki, lassan nőnek, no, de majd a végeredmény!!

S az utóhang: az új bútor a kertben nagyon bevált, vendégünk volt, kint ettünk, mi is a diófa árnyékában. Szívem szakad meg, hogy el kell menjünk. Véget ért a rövid szabadság.

Misóka

a másik cica neve. Nemét egyiknek sem ismerem, a neveket csak kapták. Napok óta lent van  a másik az anyjukkal, úgy láttam vele nem foglalkozott. Két napig sírt, aztán úgy tűnt, belenyugodott:  övé  a a padlás. Én etetgettem, eltűnt amit feltettem, mert nem láttam szop(tat)ni sem.


Felmerült: mi lesz a sorsa, ha elmegyünk? Aztán mi lesz, ha lehozzuk? Megfogni sem hagyta magát. A mai etetésnél megfogtuk, lehoztuk. Kicsit kapálózott, de hagyta magát. Ezt a mennyei boldogságot, a két pici önfeledt játékát!

Érdekes, a tálcáról ő evett (míg  a bélgép anyja el ette előle) a másik nem, őt szoptatta folyamatosan az anyjuk.


Mi lesz majd este, ha fel kell menni a padlásra? Ez itt  a kérdés. Úgy látom Misóka jó étvágyban, az evésben hasonlítja az anyát, a másik ügyességben. (Ő volt az, aki megette a tarkaharkályt, már az anyamacska...)