Czóbel Minka: Virágfolyam
Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal-hasadásig.
Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.
Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél-habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.
Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.
Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.
Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.
A magához tért trombitafolyondár, s még virágzik is!
Nyári orgona teljes pompájában.
Fehérek, amik köszöntik egymást: leander és petúnia.
A száradók.
Szömörce reggeli fényben.
Hajnalka, az új! (Bár futót akartam vásárolni, de őt nem tudtam otthagyni.)
Bugás hortenziák bontakozóban.
Valamikor írtam róla, a fehér virágzat színe lassan megy át rózsaszínbe.
A mályvacserjék is nyílni kezdenek.
Az egyetlen rózsánk, mondjuk 4. éve, a harmadik, de remélem utolsó helyén. A sarkantyúvirágok is otthonra találtak.
Bíbor kasok mentával és hogy a sárga virág micsoda nem tudom. örököltük, évelő, s hűséges.