" Egymásután a virágok Jönnek, mennek, száguldanak"

Czóbel Minka: Virágfolyam

Kivirított már a bodza

A gyalog is, meg a másik

El is szórta virágait

Piros hajnal-hasadásig.

Egymásután a virágok

Jönnek, mennek, száguldanak,

Egész tavasz, egész nyáron,

Mint egy széles virág patak.

Előbb ibolyáktól kéklik,

Illatozik levél-habja

Majd orgonát gyöngyvirágot,

Mind mind magával ragadja.

Liliomok, rózsák jönnek

Gyorsan illó füzértáncba,

Búzavirág, pipacs merül

Nem pihenő rohanásba.

Még százezer könnyű virág. -

Végre csak sárgult levelet

Hullat az ősz hideg habja

Behorpadó sírok felett.

Ezek is majd tovább folynak,

Elfújta már őket a szél,

Csak hómezők felett rohan

A nyugtalan ördögszekér.

A magához tért trombitafolyondár, s még virágzik is!

Nyári orgona teljes pompájában.

Fehérek, amik köszöntik egymást: leander és petúnia.

A száradók.

 Szömörce reggeli fényben.

 Hajnalka, az új! (Bár futót akartam vásárolni, de őt nem tudtam otthagyni.)

 Bugás hortenziák bontakozóban.

Valamikor írtam róla, a fehér virágzat színe lassan megy át rózsaszínbe.

 A mályvacserjék is nyílni kezdenek.

 Az egyetlen rózsánk, mondjuk 4. éve, a harmadik, de remélem utolsó helyén. A sarkantyúvirágok is otthonra találtak.

 Bíbor kasok mentával és hogy a sárga virág micsoda nem tudom. örököltük, évelő, s hűséges.