Olyan álmos volt minden, több kiállító (akik évek óta megjelentek, bemutatkoztak itt) most hiányzott. Ami újdonság volt: a sok helyi kifőzdés, a délutáni kocsmaudvari spontán zenélés hiánya. Fiatal zenészek csináltak itt nem egyszer fergeteges hangulatot. Most semmi, ült minden. Voltak érdeklődők, de nem tömeg. Sok ember vonszolta magát a nagy melegben. A programok belépti díjasok, napi jeggyel (vagy olcsóbban elővételben). Régen a Malomszigeten is volt színpad, "potya"előadásokkal. Most elvitték innen.
Mi is otthagytuk, elmentünk Monostorapátiba a Vén Platánba a szokásos velős pirítósunkat megenni. Ott már odafelé menet feltűnhetett volna, hogy nem voltak fiatalok körülötte, előtte autók. Zenészek is jártak át ide enni, régen. Most délután is csend volt. Meg amúgy is, péntekhez képest. Mintha hazai fesztiválok megteremtőjének a halálát láttuk volna. Lehet, hogy erős a megfogalmazás, nagy hiányérzettel jöttünk el. Valami nagyon hiányzott.
Bubutimár Éva manóvilága. Ő még kitart, vagy az örök kiállító?
A megszokott régi hangulatok:
Régi helyszínek, most a nagy melegben menedékül szolgáltak.
Ó azt a cicásat (11.kép) de elfogadnám. Mindig irigykedem kicsit, ha látom, hogy van, aki ilyen aranyosan bumfordi kis figurákat tud teremteni. Én próbálkoztam egyszer, de nekem nem sikerült....
VálaszTörlésÉvek óta ki kell hagynom ezt az eseményt a sok gyaloglás és meleg miatt. Örülök, hogy ti ott tudtatok lenni.
VálaszTörlésGyörgyi, azt hiszem utoljára voltunk. Valahogy önmagát ismétli, a tűz kihunyt benne.
VálaszTörlés