Füvet nyírunk tegnap óta, én a tologatóssal. Kinyír. Egyrészt csak ülök a kerti asztalnál, amikor úgy érzem, hogy eddig, s nem tovább, s nézek ki a fejemből. Másrészt látom a zöldeket, a fények változásait, s rohanok a fényképezőgépért. Tudom, százszor mutatott, legfeljebb a nyugvó nap hoz újat a színekben. Egy-egy sávba, a zöld bársonyába, a belógó lombokkal, a tisztást bevilágítva. Nekem kedvesek ezek a fotók.
Ez egy távoli fa, a kert alján, a zöldjei miatt hoztam.
Gyönyörűek.
VálaszTörlésEzzel nem lehet betelni...
VálaszTörlésHűűűű! Milyen jó,hogy futottál a fényképezőért! Nem lehet betelni ezzel a délután fénnyel, nagyon szeretem! Nem könnyű elkapni a fotókkal,de neked sikerült! Köszönöm!
VálaszTörlésÉn is éreztem már nem is egyszer, hogy vannak pillanatok/helyzetek, amit a fényképezőgép egyszerűen képtelen visszaadni/megmutatni.Mindegy, működjön a fantáziája a nézőnek/olvasónak !
VálaszTörlés