Felmerült: mi lesz a sorsa, ha elmegyünk? Aztán mi lesz, ha lehozzuk? Megfogni sem hagyta magát. A mai etetésnél megfogtuk, lehoztuk. Kicsit kapálózott, de hagyta magát. Ezt a mennyei boldogságot, a két pici önfeledt játékát!
Érdekes, a tálcáról ő evett (míg a bélgép anyja el ette előle) a másik nem, őt szoptatta folyamatosan az anyjuk.
Mi lesz majd este, ha fel kell menni a padlásra? Ez itt a kérdés. Úgy látom Misóka jó étvágyban, az evésben hasonlítja az anyát, a másik ügyességben. (Ő volt az, aki megette a tarkaharkályt, már az anyamacska...)
Még ez a halvány zsemleszín macska is a kedvencem, főleg ilyen puha újkorában... nagyon édesek. Ha lenne kertem, nem lenne kérdés, tartsak-e macskát. Igaz, most is elhatározásom, de több helyről ijesztgetnek, hogy lakásban tartva nem lehet egynél több napra magára hagyni őt. Márpedig én néha két-három napra is leutazom Siófokra a nővéremhez.
VálaszTörlésNekem is van macskaszitterem, ahogy hívom, amikor elutazom. Bár egy-két napra azért elvan, ha van elegendő vize, élelme, s alom alatta.
VálaszTörlésÉn - harminc év itt lakás után - nem tudok olyan embert, akinek szólhatnék. Hm. Legfeljebb viszem magammal, ha ilyen adódik.
VálaszTörlésKépzeld ilyent is láttam már, úgy szoktatták. Tavaly Kapolcson pl. azt figyeltem meg, hogy sokan hoztak magukkal kutyát, velük voltak koncerteken, kocsmázni. Mondjuk a kutya az azért kicsit más.
VálaszTörlés