a másik cica neve. Nemét egyiknek sem ismerem, a neveket csak kapták. Napok óta lent van a másik az anyjukkal, úgy láttam vele nem foglalkozott. Két napig sírt, aztán úgy tűnt, belenyugodott: övé a a padlás. Én etetgettem, eltűnt amit feltettem, mert nem láttam szop(tat)ni sem.
Felmerült: mi lesz a sorsa, ha elmegyünk? Aztán mi lesz, ha lehozzuk? Megfogni sem hagyta magát. A mai etetésnél megfogtuk, lehoztuk. Kicsit kapálózott, de hagyta magát. Ezt a mennyei boldogságot, a két pici önfeledt játékát!
Érdekes, a tálcáról ő evett (míg a bélgép anyja el ette előle) a másik nem, őt szoptatta folyamatosan az anyjuk.
Mi lesz majd este, ha fel kell menni a padlásra? Ez itt a kérdés. Úgy látom Misóka jó étvágyban, az evésben hasonlítja az anyát, a másik ügyességben. (Ő volt az, aki megette a tarkaharkályt, már az anyamacska...)