Oldalak

2012. február 11., szombat

Egy érdekes könyv gyerekeknek és gyermeteg lelkű felnőtteknek


Nevenincs és sosemvolt Hercegnők  címmel került kezembe egy gyermekkönyv. Bevallom először az illusztrációk fogtak meg (Rebecca Dautremer), aztán nézegetni kezdtem. Kicsit emlékeztetett a Királylány születik c. könyvre, amennyiben ott is neveket kaptak és tulajdonságokat jelenítenek meg, s egyben ajándékoznak a királylányok, s minden kislány polcán, s könyvei közt ott a helyük, másrészt Szegedi Katalin meseszép illusztrációin láthatjuk őket. A hasonlóság ennyi. Itt kitekert lexikonszerűen ismerkedhetünk a hercegnőkkel, láthatjuk, hogy mennyire emberiek erényekkel és hibákkal, s még ezer más dolog megtudható róluk. Nem is értettem  a kiadót, aki hat év fölött ajánlja, mert szerintem vannak olyan utalásai amelyek azért némi olvasottságot is feltételeznek, (mint
Orbán János Dénes: Búbocskája), bár a kislányoknak is örömet ad, ha más nem  a képek nézegetése, a velük való ismerkedés, de a könyv igazi ízét a szöveg mélységei adják. Nagyobbaknak, netán gyermeki lelkületű felnőtteknek. S, ha bele sem olvasunk, csak nézzük, nézegetjük és még mindig gyönyörködünk az illusztrációkban, már akkor is megérte kézbe venni, megvenni.

2012. február 10., péntek

Napsütésben


Kis melegség ebben a hidegben!

Zsebi szeretetnyelve

Gary Chapman könyve az öt szeretetnyelvről szól, emberekről. Délután elgondolkodtam, hogy a kutyáknak is lehet szeretetnyelve. Zsebi nem eszik, nem eszik konzervet, nem eszi az imádott tésztáját, hoztam neki kutyaszalámit, eleinte ette, már az sem megy. Elkeserítő. Viszont adtam egy kis gulyás-krumplistészta maradékot, ez után még a tányért is kinyalta. Ez lenne a megoldás, a pörköltalapú ételek?

Viszont van egy dolog, amiért sorban áll a kapuban, és csak vár, vár és vár. A simogatás, egyszer, kétszer, tízszer és a labdadobálás. Délután már ezen gondolkodtam, nem kell neki ennivaló, csak szeressék és játsszanak vele? Ez a testi érintés szeretetnyelv, ami fontos neki? Pedig tőlem és amikor a szomszédunk rendezi is megkapja. Úgy látszik az sem elég, még több kellene neki?


2012. február 6., hétfő

Melegségnek, ebben a hidegben


Az illusztrációs blogról mentettem le ezt a képet, illusztrációt? Egy japán hölgyé, Kinukoé. Ilyen hidegben elkel egy ilyen szép melegség, ha mást nem, az ember lelkét melegíteni.

2012. február 5., vasárnap

Születésnapomra



küldte az unokám. Majd szkennelni kell, mert ez egy jól sikerült rajz. Néha látszik az anyai kéz példája, de a lényeg az ő lepkéi, napocskája, fája, zsiráfja, s a föld alatti kelni készülő magocskák. Nagy dicséretet kapott Nagyikótól. (Az ő elnevezése! Meséltem neki a múltkor, hogy ezt a nevet ő találta ki, mikor még kisebb volt. Csodálkozott.)

A teleportált macska

Reggel, még fel sem ébredtem szinte rohantam kutyázni, mert tegnap abban a kutya hidegben bizony elmaradt  vele való foglalatosság. Aztán fát hordtam be, mert adjuk meg  a tűznek, a kályháknak is, ami jár nekik. A két macska a lábtörlőn feküdt. Hol máshol? Az, hogy elesek bennük, bemenni alig tudok őket egyáltalán nem zavarta. Rájuk kellett már rezzentenem. Befordulok a fával, megyek vissza, már csak egy macska van. Ejh, ez meg megsértődött - gondoltam. Inkább továbbállt ősi kandúrszokása szerint, mert mindig rendkívül fontos dolgai vannak, ennek következtében állandóan úton van. Kivéve, ha evésre van kilátás. Hogy nem, hogyhogy nem olyankor mindig előkerül. Micsoda radar lehet beépítve nála? Nem is sejtem.
Órák teltek el, benézek a hálóba, mit nem látok?! Őkandúrsága az ágyon alszik. Ezen aztán meglepődtem, hogy is került oda?


 Nincs a házba beszoktatva, mikor osont be és legfőképpen: hogy merte? Aztán magamba szálltam: itt ez  nagy hideg, gondolta ad magának egy kis papalanos ágyon való pihenést. Hagytam, már úgyis mindegy volt. Meg is hálálta, gondolt egyet jött a konyhába, kiengedtem, a s ahogy elnézem felvette ősi kandúrszokását: azóta sem láttam. Igaz, még nem volt vacsoraosztás.....

A fotón a fekete folt macskát rejt. Senkit ne tévesszen meg!