Sok ilyen ember kellene mint Bódis Kriszta, de azt hiszem ezt a munkát megszállottság nélkül nem lehet csinálni. Ritka érdekes és értékes ember ő.
Köszönet a lenti ajánlásért Margó!
" ... az ember az, amit mond, de az is, amiről hallgat."
" Mikor az élet a legjobban fáj, sokan választják a hallgatást, hiszen a szavak csak élettelen kövek vagy kopott, szakadt rongyok. ....Mégis a szavak azon kevés dolgok közé tartoznak,amelyek tényleg mindig ott vannak kéznél, mikor úgy tűnik, minden más cserben hagyott minket."
"... végül mind csenddé leszünk."
Három részes a könyv, az idézetek kiragadottak, mert pont ezek volt fontosak most nekem. Olvassátok el.
Mire begyújtottam a konyhai kályhát felébredt Megi, s a félsötétben, "de azonnal" mennie kellett. Mondjuk a dolgai végére járt lent a kertekben, ennyi hasznunk volt. Hideg volt, vagy mínusz 3 fok, most az egész kert hófehér, nem csak kóstolgatta a fagy, el is kapta.
Augusztus óta dolgozott a konyhában a burkoló, de a fal festetlen, az egyik fülke, s a sarok fedlapja még nem készült el. Érte kellene menni. Hetekbe telt, s a véletlen segített minket, míg találtunk egy asztalost, aki két deszkát is hajlandó volt levágni, formára.
Az oly szépen dolgozó burkoló végül a bejárati ajtó előtti területet is leburkolta. (Évek óta tört fel a Mekk mester által előzőleg letett kövezet. Mivel nem volt aki melléálljon, s persze az anyagiak is, úgy maradt.) Jött/ment a gázszerelő (mert a sütő is elromlott, nos tűzhelyt is évek óta veszünk), s kapunál lazán visszaszólt: épp ideje volt megcsinálni. Uff. Ennyire megfigyelte?!
A fogorvoshoz két hónapja nem értem vissza. Egyszer elmentünk, éppen nem rendelt. Gondolom, ha fontos, égető lenne, már ott lettem volna. A hetek alatt a bolti fogam s én szépen összeszoktunk.
S három napot a fiam is itthon töltött, Angliából. + két nap utazás, visszafelé 4 órát késett a gépe.
Eltörött, s vitte a memóriakártyám a fotókat.
S közben anyagbeszerzés, keresés, s még meleg, aztán már nem. Viszont fáradunk rendesen, s egy ilyen vásárlós délelőtt rápihenést igényel, már attól akire nem vár egy sétához szoktatott kutya. Néha még séta is elmaradt. Ide jutottam.
Ide jutott Lázár Ervinnel szólva a Kőfejű Konok (férj) is. Beteg, fájdalmai vannak, gubbaszt a fb és a játékok előtt, mondjuk azokkal aktív. Más, a környezete nem érdekli, s bevallom lassan én is odajutok, hogy miért küzdjek? Belefáradtam, sok mindenbe, néha úgy érzem feladom. Bár ez nem jellemző rám. Csak a sok fájdalom lassan felőröl. Amúgy a férj nem hajlandó orvoshoz(SBO) menni, értitek ezt? Az öcsém évekig játszotta ezt, s a mentősök megmondták, hogy személyiségjogok vannak, erőszakkal senki sem vihető el. A végén a lábfejét levágták. Itt a példa előtte, nem tanult.
Hogy hova jutottam nem mennék bele. Sok mindent most nem is érintettem, amit leírtam is pont sok, úgy napra nap, hétről hétre. Volt augusztus végén pár hetem, ültem, kész, vége, engem mindenki hagyjon békén. Csak pihenhessek, nyugodhassak. Oly jó lenne elmenni, pihenni, kirándulni. Nekem ezek fontosak, éltetnének. Azért az az autóval elvisz minket az uram az erdőkre, ez becsülendő benne. Igy legalább ő is kimozdul.
A kikeleti bangita és a gyöngyvirágcserje, bimbóban. Az utóbbi főleg érdekes, ő később virágzik, tavasszal.
S novemberi színkavalkád, imádtam. Azt hiszem utoljára láttuk. Hullanak nagyon a levelek.
Tegnap délután ködben sétáltunk a közeli, ún. unalmas erdőben. Mire visszaértünk kisütött a nap. Igen, jól látni, a jobb oldalon végig kerítés van, több résre tagolt terület. Ahogy a határ nagy része is lekerített, a vadak pedig a kertekbe járnak be táplálkozni.
