Szomszédasszonyom pár éve késő délután elesett, s csak másnap délután találtak rá. Lába két helyen tört el.
Gondozónője van, de kora reggeltől négyig égnek áll a feneke a kertben. Mert vője ezt a krumplit szereti, ha jönnek a gyerekek mindent visznek. (Amúgy anyagilag jól állnak, rengeteget dolgoznak.) Ő is főz, mert a hozott megdrágult ebédet lemondta.
Jó hete nem láttuk, körbetelefonáltam, mint kiderült az egyik lánya éjszakás volt, ébresztettem. Feleslegesen, mert közben kijött a házából az anyja. Nagyon megijedt, ne csináljak többet ilyent.
Pénteken ismét elesett a kertben. Órákig ült a fenekén, forgalmas az út, hát éppen akkor senki nem járt arra. Nagy nehezen lábra állt, fájdalmakkal. Bottal közlekedik amúgy. Nem voltunk itthon, meg ha nem járunk a hosszú kertben meg se halljuk a kiabálást.
Elmesélte, de ne szóljak senkinek, főleg a lányainak ne. Te mit tennél? Ha egyszer elesett ebben a vad melegben ki tudja mikor fog ismét? Megússza-e ennyivel? Ha szólok a lányainak áruló vagyok vagy jó szándékú?
Kérdem tőle, s mi lesz, ha leesik a lábáról? Ki fogja gondozni, ha ennyire nem érnek rá? Nincs válasz.
A sorozatai négykor kezdődnek, ezért hajt a napon. A többi földdel dolgozó szomszéd este megy csak, főként az idősebbek. A földdel való munka, a hajtás a vérében van. Meddig? S főleg a helyemben mit tennétek? Vagy nem az én dolgom?
