Egy vonat lakást mutatnak be, gyönyörűen, lélekkel berendezve. Van egy titok, az ebédlőben, mely a lakás közepén található, látható két befalazott ablak. Kommentből derült ki,hogy ezek a középső részekre adták a fényt. S van egy titokzatos, zárt ajtó is. Asztalok, lámpák, gyönyörű színek. Kétszer is megnéztem, nem állt össze az alaprajz, másodszor jobban figyeltem, nem a fordítóra elsősorban.
Hogy van ennyi időm? Kertészkedtem délelőtt, pindurit délután, s most ül rajtam a fájdalom, mozdulni alig tudok. Szeretek ilyenkor az utolsó előtti kimerülés vagy fáradtság-fájdalom fokozatban lakberendezős vagy felújítós, kedvenc vlogokat nézni. Elterelik a figyelmem.
téli ruhában, felhúzott kapucniban sétáltunk a jó kis hideg szélben a kutyával. Imádtuk, mindketten. A meleg napokon az utca végéig sem tudtam vele elmenni. Végre kimászkáltuk magunkat. Louise Hay írta abban a könyvében, ami a válásom után erőt adott a továbblépéshez száz évvel ezelőtt)
hogy nincs rossz idő, csak fel kell öltözni. Valamiért ez akkor nagyon leragadt bennem, s így is van.
S egy másik izgalmas könyv, most olvasom, bevallom ,s már ki is derült mindenevő vagyok. No, azért mindent nem, de néha ki kell az embernek kapcsolódnia:
A másodikat nem magyaráznám, de sávokban végig lekerítették az erdőt. A kerítés vagy villanypásztor mellett, mögött vaddisznó dagonyák. S amiről már írtam a szarvasok nyomai, ahogy átsuhannak felette.
Németh Évának (kerekerdeux) új blogja van, aki követte, hátha nem tudtok róla:
egy riportot, szuper riportot Dragomán Györggyel a Nők Lapjában. Nagyon kedvelem őt, amúgy is. Ki is vágom majd, elteszem, hogy újra elővehessem. Tóth Krisztinával vagyok így, s Grecsó Krisztiánnal.
Erdőn jártunk. A határ is körbe van kerítve. Sok helyen. Nem értem, miért csodálkoznak, ha a vadak a kertekbe járnak be enni.
Találtam egy újabb vlogot, természetesen(?!) ez is házfelújító. Sokszor elém jöttek a frissítések, bele-belenéztem, aztán rákaptam. Ő is holland, de Angliában élt, dolgozott, míg jó éve vagy két éve nyáron vett egy erdőben lévő felújítandó faházat Svédországban, s egyedül újítja fel. Ő át amúgy belsőépítész, tehát színvonalas munkát végez, akkor is, ha mindezt ami egy faház felújításához kell közben tanulja meg. Legfeljebb van egy szemlélete, alapjai. A fenti az első rész, a lenti pedig azért kedvencem, mert egy kiránduláson elmondja életfilozófiáját, s nagyon tetszett.
Erdő, természet, független nő, s HÁZ!!! Minden együtt mit szeretek, s persze gyönyörű felvételek. S nagyon tetszik ahogy lépésről lépésre halad előre, a felújításban. Tervszerűen, sikerekben, kudarcokban, s persze kicsi kertje is van. Noná! S nincs autója, biciklivel közlekedik, szállít.
A kommentek közül: "Nem azért vagyok itt, hogy gyors legyek, hanem azért, hogy szabad legyek."- Roaming Wild Rosie.
Több mint 25 éven keresztül túráztam és hátizsákkal bejártam az Egyesült Államok délkeleti részén (Appalache Trail terület), az Egyesült Államok nyugati részének (Sziklás-hegység területe), valamint Peruban (Andes-hegység) jó részét.De a sclerosis multiplex és az idős kor (majdnem 70 éves vagyok) miatt fizikailag képtelen vagyok többé túrázni.Az MS miatt olyan helyzetbe kerültem, hogy alig tudok felállni vagy járni.De 36 éve küzdöttem az SM-vel, túráztam és gyalogoltam több száz (talán több ezer) mérföldet, amikor az SM nem hozott le, és láttam néhány elképesztő látnivalót és terepet, és ezért mindig hálás leszek.Szóval, barangolj és forgatj Wild Rosie-t.Hálás vagyok neked.
Hosszú idő óta nem jelentkeztem. Kínlódtam, ültettem, megszenvedtem. Ma csoda történt. Főztem: levest, sütöttem kuglófot, porszívóztam,s nem dőltem ki. Ezt én tudom, hogy milyen jelentős, nálam. Délután Megivel jó órát sétáltunk, s ő is bírta, két pihenéssel. Két öreglány... Aztán szegélyvágóval némi füvet nyírtam, főleg növények közt. Akkor már elég lett mára. Még így is csodálatos nap lett ez a mai.
A fotók eső után, s ma reggel fagy után készültek.
egy délután 8 telefonhívásom volt. Idegen számot nem veszek fel, a férjem megnézte a számokat, a Tik Tokról(?) hívtak. Nem értettem, nem vagyok ott fenn.
Indulnak a kerti munkák, öregszem, rövid idő alatt fáradok, s többet kell pihennem. Aznap este úgy ültem a fotelben, hogy zsibbadt az agyam. Még az is fáradt volt a fizikai munkától. A melegtől, a frontoktól.
Voltunk a piacon, még akkoriban, szóval ünnep előtt, mesélte az egyik árus, hogy alig 300 vevő volt, tavaly ilyenkor vagy háromezren vásároltak. Elgondolkodik az ember. Ilyen jól élünk? Igaz, hónap vége volt, de az ember előre is szokott gondolkodni. Akkor mégis csak jól élünk. Jó világ van nálunk. Csak éppen nem érezzük, akárhogy súlykolják is belénk.
Meleg van, meleg a kutyulinának is, remélem attól nem lehet lehet sétáltatni. Belassult a világ, de legalább a falu csavargója. Tavaly nyáron is volt kellemetlen helyzetünk, azóta eltelt egy év. Meglátjuk.
Hogy a gazdája mit bír arról a húsvét szombatom mesélhetne. Amikor fáj mindened, szétszakadsz, s fájdalom csillapitóig süllyedsz. Elmaradt a sütés, aztán estére összeszedtem magam, Azóta takarékos üzemmódra kapcsoltam magam, legalább délután ötig, hatig. Sok nekem ez meleg, szétszed.
Jó hetes fotóim, át kellene tölteni, de ezek is oly kedvesek nekem, fogadjátok szeretettel.
