Lent pedig a kert, így októberben:
Most kellene erdőt járni, majd, remélem megvár minket. "Az ősz átmenet,a felszámolás ideje, felszámoljuk az égbolt fényét, a levegő melegét, a növények leveleit: Karl Ove Knausgard Jegyeztem fel ezt az idézete, amikor még a könyvet olvastam, október 10-re, előre. Valahogy még most sem aktuális. Legyen szép napotok!
a devla, mondaná a kolléganőm. Sunyi módon, orvul támadott, akkor amikor nem is számítottunk rá. Fiam szerint -a környezete tünetei alapján- ez bizony covid. Mikor már lábra tudtam állni hívogattam a körzeti orvost, de nem vette fel a telefont senki, maradt a gyógyszerelés házilagos megoldása, pihenés. Nem mintha mást tudtunk volna csinálni. Talán én jobban viseltem, mint az uram, bár harmatgyenge vagyok, mint várható is volt, láz után. Ma azért egy rövid sétára nyomorult kutyát is elvihetem, remélem.
Ez a ma reggeli kerti sétánk fotós lenyomata: napkelte, nap aranya, didergős pára, majd ismét nap fénye
Ő túllépett rajta, de látja rajtam a gyászt. Mások vagyunk, szerettem a kutyafülűt, csaladtag volt. Nő vagyok, érzelmesebb, mondom.
Mobilról írok, a fotót nem jó helyre tette be. Látni a négy levelű lóheréket, sőt van öt levelű is!!! Akkor azt kívántam, hogy legyen szerencsés a kirándulásunk. Úgy félek kimozdulni, tiszta vénasszony lett belőlem. Pedig az erdőn is milyen sokat jártunk, pár éve is. Vagy inkább eltelt pár év?
A lenti köveket pedig a kolostorból ásták ki, hozták el.Szívszorító volt látni, hogy mi maradt belőle. A sima köveket felrobbantása után a vár megerősítésére használták fel. A modellek az eredeti állapotát mutatják.
Íme pár fotó a ""felújításról"
Viszont a benti kiállítások érdekesek, bár eredeti tárgy, stb. itt is kevés van.
A legkorszerűbb bemutatási lehetőségek felvonultatásával nyert a vár, de az építészeti részét akkor sem tudom elfogadni. Menjetek, nézzétek meg!
Kicsúsztuk az időből, most Tihany lett az elérhetetlen kirándulási cél. (Már ez is évek óta.) Haza indultunk, jó melegben... Aztán betértünk kedvenc vonyarci éttermünkbe a Tó-Vendéglőbe halászlevet enni, aranyáron. Olyan finom volt, hogy így is megérte. S ezzel a kirándulással az éves nyaralásunkat ki is pipáltuk.
S két fotó a számomra oly kedves Vöröstó két házáról.
kimozdultam, évek után végre, s először. Bejelentkeztem egy pálosokról szóló konferenciára. Érdekelt a téma. Már a reggel jól indult, elromlott a hajszárító, vagy 3/4 órát szárítottam a hajam, minden módon.
Ott, a konferencián először nem volt hangosítás, nem hallottam, gondoltam felállok, s elmegyek. Mások is értelmesen nézhettek, mert rákérdezett az előadó hátul is hallják? Persze, mások sem hallották. Aztán jöttek az érdekesnél érdekesebb előadások, csak közben én kezdtem a szék alá csúszni. (Hidegfront közelgett, másnap.) Aztán ebédidőben kimentem sétálni, miközben tényleg kimentek alólam a lábaim, s szerencsémre volt 10 percen belül buszom hazafelé, így eljöttem, feküdnöm kell ilyenkor. Délután elkapott még egyszer, majd a városba kellett menjünk, nos ott egy padon voltam rosszul, s 10 perc múlva már kutyabajom nem volt. Ilyen a betegségem. Meg a gyógyszer is felszívódhatott. S másnap ide is ért a hidegfront.
Az egyik előadáson beszéltek Nagyvázsonyról, az ottani kolostorról, s évek óta nagyon szerettem volna látni, ami nem jött össze. Ezért is kezdtük a napot Nagyvázsonyban a kolostor romjainál.
 |
