s meg is magyarázom a képzavart. A MOSÓGÉP mos, s folyamatosan leveri a biztosítékot, tehát folyamatosan kell visszakapcsolni, s közben semmit nem csinálhat az ember, már árammal. Üdvözítő. Boldogító. Örömteli. S mikor jönnek a villanyosok? Ki tudja?
Hajnali három óta vagyok fent. Nem tudok visszaaludni. Tehát már öt óra után csiga
írtásba fogtam. Elképzelhetetlen növényekről szedtem le őket. Mire is jó a korai kelés?
S mutatok néhány csodát. Pontosítok, ezek az én csodáim. Ezért is, meg azért is.
A nagy rejtély, amit egész tavasszal kerestem. Kiderült: szarkaláb.
A jezsámen, akivel nagyon sokat kellett beszélgetnem, hogy "ember legyen belőle". Az lett, szépen beindult. Hogy mi érte? Ki tudja?
A bebitorolt. Kedvencem.
A lenvirággal.
Érdekes formájú liliom. Ők most indítanak.Már liliomék.
Az a kis jelentéktelen sárga a ligetszépe. Idekerült, kétségbeesésemben. Feltalálta magát. Nagy kedvenc, amúgy. Az árnyékliliomok is, virágzás előtt.
A nap kelt, nem tudom a fotó azt a bevilágítást visszaadja-e? Oly szép volt.
A könyvet olvastam, s a zenét megkerestette velem. Nem győzöm hallgatni, egy hangulatot hoz vissza. Gondolom sokunkban. Azért a könyv meglehetősen kemény, erősen politizált, de az írónő most is jól ír. Gondolom a kor, amikor játszódik erről szólt. Akkor is a zenét, a dalt nekem mégis felidézte, a fülembe tette.
Petra kertlátogatásakor találkoztam össze egy kolléganővel, aki nagy rózsagyűjtő. Ma megnéztük a kertjét. Csak csodálni tudom, tudtuk. Hoztam egy kis bemutatót a tejesség igénye nélkül.
Erőt, energiát, szeretet egyedül is tud adni, de mindent nem - azt csak összefogással lehet.
HIRDETÉS
Május elején úgy tűnt, még pár nap és a kilencgyermekes zsámboki
Fazekas család – miután lejárt a téli hónapokra hozott kilakoltatási
moratórium – az utcára kerül, dacára annak, hogy a házat a feleség,
Krisztina előző férjének tartozásai miatt készültek elárverezni. Mivel
azonban az édesanya kezességet vállalt, hiába volt az exférj nevén a
hitel és a tartozás, az időközben felgyülemlett gyermektartások miatt
árverés alá került az ingatlan. A miniszterelnökhöz is eljutott a hírük,
aki kitartást és minden jót kívánt a bajba jutott családnak.
Ekkor kapcsolódott be a történetbe Szalai Kriszta színésznő, aki a
Magyar Hangban olvasott először a devizacsapdába került család közelgő
tragédiájáról. Annyira megrendítette az eset, hogy 300 ezer forintos
felajánlást tett, és gyűjtést indított saját Facebook-oldalán. Csütörtök este volt. Maga sem gondolta volna, hogy felajánlásával és bejegyzésével mekkora lavinát indít el… Mi a legfrissebb újság a kilencgyerekes családdal?
Napok óta próbáltam a telefonbeszélgetést összehozni, hogy
megkérdezzük, mi újság a családdal, de Szalai Krisztát, mint később
kiderült, az elmúlt néhány napban azért sem tudtam elérni, mert
Csíksomlyón volt. Százezernyi magyarral, székellyel, csángóval,
cigánnyal és románnal együtt ő is részt vett a katolikus egyházfő,
Ferenc pápa szabadtéri nagymiséjén. Alig egy napja tért haza, először
friss élményeiről kérdeztem.
– Amikor januárban meghallottam, hogy Ferenc pápa Csíksomlyóra
látogat, azonnal regisztráltam, azóta vártam ezt az utazást. Nekem ő egy
mennyei ember, hatalmas példakép. Hihetetlen szüksége van a világnak
egy ilyen tanítóra, aki nem a megosztáson, hanem az egység megteremtésén
munkálkodik, az „összevarráson” dolgozik. Nagyon vágytam arra az
energiára, amit ő ad – mondta a színésznő. Én kicsit szkeptikus vagyok az ilyen tömegrendezvényekkel kapcsolatban. Téged mennyire érintett meg?
Nagyon fáradtan mentem ki, előtte három hétig napi 20 órákat
dolgoztam a kilencgyerekes zsámboki család ügyén. Fizikálisan is a
lehető legrosszabbkor jött ez az utazás, kialvatlanul kellett, hogy
levezessek Csíksomlyóra. A protokolláris részen túl azonban felemelő
érzés volt látni a pápára várakozó hatalmas gyülekezetet, az arcokon a
mosolyt.
Másrészt mikor megérkeztünk, szakadt az eső, hatalmas sár volt,
pallókat sem tettek le a szervezők, az emberek szó szerint estek-keltek.
Ugyanakkor csodálatos segítéseket is láttam, ha egy ember elesett,
egyből négyen szaladtak oda segíteni.
Ferenc pápa szentmisét pontifikál a csíksomlyói hegynyeregben, Erdélyben 2019. június 1-jén – Fotó: MTI/Veres Nándor
Az eufória szó nem adja vissza azt a mély szeretetet és hálát, amit
Ferenc pápa láttán éreztem. Amikor megláttam, legszívesebben sikítottam
volna, mintha egy rocksztár jött volna! Még ha csak kivetítőn keresztül
is, de átjött az ő jósága. Egymillió erdélyi várta, mit fog mondani, és ő
az egységről beszélt. Másrészt elkezdtem szorongani, látva, mennyire
nehezen tud már fizikailag járni. Ferenc pápa így, 82 évesen is
lélekteremtő és lélekemelő ember. Amikor megjelent, elállt az eső és
kisütött a nap, csodálatos egybeesés volt ez is.
A szertartás után aztán Csíksomlyón megteltek a kocsmák…., még a
hetven-nyolcvan éves öreg nénik is beültek — mindenki beszélgetett
mindenkivel, nagyon emberi volt ez is. Tartottad közben is a kapcsolatot a zsámboki családdal? Hiszen, ahogy mesélted, az elmúlt heteid szinte csak róluk szóltak.
Napi szinten beszéltünk. Amikor belevágtam, megfogadtam, hogy
mentorként mindvégig a család mellett maradok, hiszen én magam több ezer
ember bizalmáért felelek, akik a szavamban bízva adakoztak. Mennyi pénznél jár most a család?
13,1 millió forintnál tartunk. A ház már megvan, jut a felújítására,
fűtésre, ablak-ajtó cserére is. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni,
hogy az adományokból Krisztináék a megélhetésükre már nem fordítanak,
eddig is megéltek, meg fogják tudni eztán is oldani. Korábban meg is
beszéltük az édesanyával, hogy az innentől befolyó pénzből már egy másik
családot támogatunk. Eljutottunk odáig, hogy a hajmáskéri, hatgyermekes család is kapott már 500 ezer Ft-ot. Így aki adakozott, az két sokgyermekes családot is támogatott.
A Fazekas család – Fotó: Facebook
Fontosnak tartom, hogy a nyár végén, ha végeznek Zsámbokon a
felújításokkal, tételesen elszámolok, ki fogok írni mindent a
Facebook-oldalamra, hogy az adományozók is pontosan lássák, mire ment el
a pénz. Nem jelentkeztek önkéntesek, szakemberek?
Egy burkoló igen, aztán meglátjuk majd, szükség lesz-e rá. Mert a
második férj, aki nyolc gyermekkel szerette meg Krisztát, kőműves, a
legnagyobb fiú pedig ács. Nagyon szorgalmasan, minden felújítási munkát
saját kezűleg szeretnének megcsinálni. El sem tudom képzelni, hogyan fogadta a család, hogy
egyszer csak, mint egy angyal, megjelentél, és ezernyi ember segített
még rajtuk…
Amikor olvastam a Magyar Hangban a velük készült riportot, annyira
megérintett a történetük, hogy kiírtam a Facebook-oldalra, hogy aki
ismeri esetleg a családot, az szóljon. A Down-os családok körében, az
„És a nyolcadik napon…” előadásom miatt eléggé ismert vagyok, onnan írt
rám egy anyuka, hogy Krisztina is benne van az ő csoportjában, mert a 6.
gyermeke Down-szindrómás. Így találtuk meg egymást, tíz percen belül.
Mondtam neki, a magam összegével támogatni kívánom. Szegény, már ezen is
teljesen meghatódott, de ami aztán történt, azt álmunkban sem mertük
volna gondolni… Péntek délig 262 embertől 1,8 millió forint gyűlt össze.
Szombat-vasárnap már napi öt órákat beszéltünk egymással, hihetetlen
volt látni, mennyien megosztották a bejegyzésem, közben dolgoztam én is a
hitelmentesítésen, a házkezelésen, szinte folyamatosan élő kapcsolatban
voltunk. Elképesztő csoda történt, egy hét alatt már 12,3 millió
forintnál jártunk.
Bármibe belevágok, egy előadásba, színdarabba
vagy egy filmbe, mindig előrevetítem magamnak, hogy bizonyos időn belül
hova szeretnék vele eljutni. De azt, hogy 5 perc alatt ilyen csoda
történhet, álmomban sem gondoltam volna!
Szalai Kriszta saját családjával
Azért hogy ne legyen teljes az örömünk, a szombat és a vasárnap
nemcsak erről, hanem a ránk zúduló 1600 gyűlölködő komment kezeléséről
is szólt. Sokan mondták, ne törődjek vele, egyszerűen töröljem ki, és
kész. Én elkezdtem lementegetni őket, nem tudom még mi lesz a sorsuk,
mindenesetre tanulságos látlelet, talán érdemes lenne egyszer egy
felolvasószínházat csinálni belőlük. Mesélsz a másik családról is, akiknek a befolyt összegből szeretnétek segíteni?
Hajmáskéren élnek, egy hatgyermekes családról van szó, ahol a Várpalotán a körhintából kiesett fiút
is ápolja az édesanya. Ők is albérletben élnek, de most a gyermek
felgyógyulására gyűjtünk, ami még bejön adomány, azt a kisfiú
rehabilitációra fordítjuk. (A számlaszám, amelyen segíteni lehet:
10918001-00000143-05440007, Máthé Zoltánné, és rá kell írni, hogy
adomány – a szerk.). Nem egy olyan üzenetet láttam az oldaladon, amiben
szintén anyagi segítségért folyamodnak. Hogyan lehet ezt kezelni, hiszen
egyedül nem tudsz ennyi családot megmenteni!
Tény, és borzasztó, hogy ma Magyarországon legalább százezer embert
veszélyeztet a kilakoltatás, de nekem nincs időm szomorkodni, én azon
gondolkodom és dolgozom, hogy magam épp mit tehetek.
Az elmúlt pár hétben vagy ezer segélykérő levelet kaptam, az elején
még fogalmam sem volt, mit válaszoljak rájuk. Erre fel kiírtam a
miniszterelnöki hivatal e-mail címét, hogy ők is megkaphassák ezeket a
történeteket, és nézzük meg, mit válaszolnak. Egy Svédországban élő
magyar azt javasolta, hogy létre kellene hozni egy civil alapot, és a
befolyt összegből mindig egy adott családot kéne támogatni.
Azt tudom, hogy amit épp csinálok, azt hitelesen szeretném tenni!
Három héten át napi 15-20 órámba telt, hogy ennek az egy családnak
segítsek. Krisztináékat nem csak ingatlanhoz akartam juttatni, de a
pénzkezelésben, és az életvezetésben is szeretném segíteni őket. De
nyilvánvalóan minden bajba jutottal ezt nem tudom megtenni. Erőt,
energiát, szeretet tudok egyedül is adni– de mindent nem tudok, ahhoz
mindenkinek be kell szállnia! Ezt a problémát már országos szinten kéne
megoldani! Nem néznek furcsán rád, miért nem inkább színésznőként építed a karriered? Miért és honnan van benned ez az elhivatottság?
Ezen már túl vagyok 30 éve, amikor először nekiálltam, és lélegeztető
készülékre gyűjtöttem. Akkoriban két riporter is közölte velem, biztos
azért csinálom ezt a jótékonykodást, mert nincs munkám. Két évembe
került, míg összejött a pénz. Ha ezt az időszakot a szakmai
elhelyezkedésemre fordítom, hát tényleg Hollywoodban kötök ki:.. Én
akkor azt tartottam igazi hívásnak, azt éreztem fontosnak. Nálam ez egy
döntés volt. Ha hív, akkor mennem kell, és arra kell időt szánnom az
életemből!
Címlapfotó: Szalay Kriszta tulajdona
Borbarátok ünnepén jártunk ma, kedvenc tavunk falujának szőlőhegyén. Kézművesek ünnepének hirdették,de volt ott minden, főleg jó hangulat. S néhány régi pince is emlékül a sok igazán szépen, módosan kiépített között. Azok újak, emezek régiek, a maguk szépségében, s igazán kézműves munkával készültek annak idején. Amúgy a mai napon kedvenceim a lovakkal való foglalatosságok voltak, s harmonikás zenekar. (Csak a Moszkva parti estéket nem játszották, annyira vágytam rá.)
Micsoda pusztítás lehetett itt, hogy keresztet is emeltek neki.
Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára
ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom
ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek
jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk. Mert
Schäffer Erzsébet írásaiból olyan erővel árad a bizalom, ami szabaddá
teszi az embert. Bizalom nélkül igen nehéz élni. Majdhogynem nem is
érdemes. Tudja: a szeretet nem áldozatvállalás, hanem életszükséglet. Lázár Ervin Schäffer Erzsébet Hajnali játékok c. művéről forrás
„Nem tudom, hogy van ez. Az ember össze-vissza él. Rohan, szalad, azt
hiszi csinál valamit. Néha aztán megáll egy pillanatra. Szinte semmi nem
történik ilyenkor; nézi a havat, megfőzi a főzeléket, megkeni a
tízóraikat. És ez elég.”
A jezsámen, akivel nagyon sokat kellett beszélgetnem, hogy "ember legyen belőle". Az lett, szépen beindult. Hogy mi érte? Ki tudja?
Az a kis jelentéktelen sárga a ligetszépe. Idekerült, kétségbeesésemben. Feltalálta magát. Nagy kedvenc, amúgy. Az árnyékliliomok is, virágzás előtt.
