S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!
2019. január 30., szerda
Köd alatt
S lassan indulunk a neurológiára. Ebben a vigasztalan időben. Kint voltam, fent tán vadludak húztak, csak a hangjuk szállt le. A kert megdermedve, de hát ilyenkor ez a dolga. Csak 24 órája szinte ezerrel sütött a nap!
2019. január 29., kedd
2019. január 27., vasárnap
Akartam írni róla,
de mindig halogattam Most Ágnes bejegyzése hozza ki belőlem. Egy ideje én is így vagyok, de azt hittem a hiba bennem van. Nem tudok szörnyű filmeket nézni: durvaság, erőszak, lelki erőszak is, stb. Kínlódok egy ideig, s otthagyom. Mondjuk a fogvicsorgatós, üres főleg amerikai filmeket is, ezek idegesítenek. Kedves Miss Fisheremet is néha lehalkítom, pedig a sorozatot kedvelem.
Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:
https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF
Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?
S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.
https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0
Azt hittem öregszem, bennem van a hiba, nem bírom a szörnyűséget, a gyötrést, a lelki kínokat. Vagy én vagyok a kényes, s ilyen a világunk? A művészi alkotások, könyvek, filmek ezt tükrözik vissza? S tudom filmek, könyvek, akkor is. Nem hiszem, néha kell más is, ami elvarázsol, felemel, lesimít vagy csak simán kikapcsol. Többnyire a francia filmek ilyenek, vagy úgy oldják meg, hogy az elfogadható is legyen. Még a Tulipánlázzal is kínlódtam, beleélve magam szereplők sorsába. Aztán jött egy új film:
https://videa.hu/videok/film-animacio/feny-az-ocean-felett-drama-fL0Eg1LeAu6AduCF
Ez sem volt habos torta, mégis beleélhettem magam a két anya helyzetébe, a férj hozzáállásába. Bár a kritika leszólta a filmet a rendező korábbi alkotásaihoz képest, azért ez sem volt egy könnyű film. Mihez képest?
S míg gondolkodtam közzétegyem-e a bejegyzést, beugrott e régen látott film. A gonoszság, irigység itt is jelen van, de a szeretet, kiállás is.
https://www.youtube.com/watch?v=xQTemJuweB0
2019. január 26., szombat
Tavasz, tulipán
Tulipánláz
Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.
Sok helyen jelennek meg blogokon a tulipánok. Most egy filmet hoztam, amikor még vagyonokat értek a tulipánhagymák, no meg egy izgalmas történetet mellé, vagy inkább az ürügyén.
2019. január 24., csütörtök
Elmentem, megjöttem,
s még csak el sem indultam.
Kecskemétre készültem, felvigyázni. Szégyellem, vagy nem is tudom, nagyon, de nagyon nem akaródzott most mennem, de a kötelesség... Nagy nehezen tegnap összeszedtem magam, ma reggel indulás előtt telefonáltam, hogy vannak? Kiderült a gyerekek betegek. Így maradtam, én a vírusoktól rettegek, ha lehet, kerülöm őket. (Ill. a betegségemnek nem használnak, úgy szoktam mondani két évembe kerülnek.) Nem tudom most mi tartott vissza, az egyre jobban terjedő influenza vagy a saját rosszulléteim. Viszont, ha kell így is segítettem volna. Nem tagadom ez most így, nekem jól jött ki.
S ma az orrom sem dugtam ki a házból, már tapasztalat kutyát sem sétáltatok ilyen vad, hideg szélben. Csak etettem az állatokat. S futás vissza, be a jó meleg házikóba.
Néztem ismét a Nap, széna ... sorozatot, nem is tudtam, hogy van 3. része, hááát meglehetősen gyengére sikeredett. Untam, csak vártam hátha felpezsdül, nem igazán. Kár, mert az első két rész szédületes poénokkal volt tele. Nagy kedvenceim a régebbi cseh filmek. Az ezek korabeliek, pontosabban. Még a régi Filmmúzeum csatorna kapatott rájuk. S azóta többször is végignéztem ezeket, mindig jókedvem kerekedett tőlük.
Ajánlottam már? Naponta egy részt megnézek belőle: Miss Fisher rejtélyes esetei. Hogy adta-e valamelyik csatorna nem tudom én itt találtam rá, helyes, s néha nagyon véres és izgalmas, (viszont nehezen , de ezt még elviselem.)
https://www.youtube.com/watch?v=0ArRASLq-OY&list=PLTb8OYI4dHtjB_YFk5iWKBCLmlOlcV5GZ
Kecskemétre készültem, felvigyázni. Szégyellem, vagy nem is tudom, nagyon, de nagyon nem akaródzott most mennem, de a kötelesség... Nagy nehezen tegnap összeszedtem magam, ma reggel indulás előtt telefonáltam, hogy vannak? Kiderült a gyerekek betegek. Így maradtam, én a vírusoktól rettegek, ha lehet, kerülöm őket. (Ill. a betegségemnek nem használnak, úgy szoktam mondani két évembe kerülnek.) Nem tudom most mi tartott vissza, az egyre jobban terjedő influenza vagy a saját rosszulléteim. Viszont, ha kell így is segítettem volna. Nem tagadom ez most így, nekem jól jött ki.
S ma az orrom sem dugtam ki a házból, már tapasztalat kutyát sem sétáltatok ilyen vad, hideg szélben. Csak etettem az állatokat. S futás vissza, be a jó meleg házikóba.
Néztem ismét a Nap, széna ... sorozatot, nem is tudtam, hogy van 3. része, hááát meglehetősen gyengére sikeredett. Untam, csak vártam hátha felpezsdül, nem igazán. Kár, mert az első két rész szédületes poénokkal volt tele. Nagy kedvenceim a régebbi cseh filmek. Az ezek korabeliek, pontosabban. Még a régi Filmmúzeum csatorna kapatott rájuk. S azóta többször is végignéztem ezeket, mindig jókedvem kerekedett tőlük.
Ajánlottam már? Naponta egy részt megnézek belőle: Miss Fisher rejtélyes esetei. Hogy adta-e valamelyik csatorna nem tudom én itt találtam rá, helyes, s néha nagyon véres és izgalmas, (viszont nehezen , de ezt még elviselem.)
https://www.youtube.com/watch?v=0ArRASLq-OY&list=PLTb8OYI4dHtjB_YFk5iWKBCLmlOlcV5GZ
2019. január 22., kedd
A madáretető vendégei
Fagyott az éjszaka, még mindig dermedt minden tíz óra magasságában. Ha nem látnám, a megnövekedett madárlétszámról tudnám. Az más dolog, hogy fényképezni nem tudom őket, gyorsak, vagy én lassultam le?
Tengelicék várnak, lesnek, közel repülnének. Csattan a fényképezőgép, elrepülnek, visszajönnek, nézelődnek. Ha eljövök övék a terep hogy verebek nem jutnak oda egy dolog, de sajnos a közel húsz cinke sem. Megszámoltam, voltak ma ennyien, még mindig fagy.
2019. január 19., szombat
Orsi bejegyzéséhez (könyvajánlóval)
a fotó kb. 16 éves koromban készült, s 42 év után szereztem vissza. Majd megőrültem ezért a frizuráért, de én göndör vagyok, s mit szenvedtem, kötöztem el a hajam, majd a fodrász húzta ki sütővassal, hogy egyenes legyen. S miután 42 év inkább 40 év után találkoztam ismét az urammal, megharagudott rám, hogy odalett a szép, göndör hajam. Hiába, aki göndör egyenesre húzza, huzatja, aki egyenes hajú az bizony göndöríti.
Mióta van, ilyen a világ, mindig másra vágyunk.
S hiába szép, sikeres valaki, s hever a lába előtt a fél világ a családból hozott példák, a társadalmi korlátok úgy húzzák, zúzzák össze, hogy csak na. Vagy inkább nagyon erősnek kell lennie, hogy ez ne történjen így. Olvassátok el.
Ezekbe pedig érdemes beleolvasgatni, nézegetni:
https://konyves.blog.hu/2019/
és
http://retromagyarfotomodellek.blogspot.com/search?q=lantos+piroska
S ha már a divat háza táján járunk egy volt divattervező könyve, aki izgalmasan, jól ír, nem csak a divatról, s karakteres véleménye a WMN oldalán, a fészen is olvasható.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)