Helyek

Vannak helyek, melyek felizgatnak, mások megnyugtatnak, a harmadik békével tölt el. Most a nógrádi útról ezekről mutatok fotókat.

Temető, Pusztaberki.  Kora nyári hangulat, napfény, zöldellő fák, s valami csend, meleg érzés járt körül. Igazi nyugvóhely. Igazából régi sírköveket hirdettek. Ezek közül egy vasból készült volt érdekes, mert e vidék jellegzetessége. S igazság szerint s a környéken nagyon odafigyelnek a régi sírkövekre, kiszedik, összegyűjtik, s valami módon bemutatják ezeket. Ilyen volt Szendehelyen az első találkozásom a régi sírkövekkel.

S ez már Pusztaberki.

A Krisztus ábrázolás, a világháborúban elesett katonára emlékezés, s a vaskorpusz. Igazi "kincsek", számomra a sokadik temető körbejárása után.

Kálvária volt valamikor Tereskén.

Még romjaiban is olyan hangulat fogja el az embert, hogy sajnálja, nem jutott még pénz, energia és összefogás a felújításra. Megérdemelné. A templomról csak egy montázst most. Külön bejegyzést érdemel.

S jöjjön Tar,  a nagy kedvenc. A kollázst úgy neveztem el a színe és a fonákja. Aztán döntse el ki-ki melyik a színe és melyik a fonákja. Ahogy mentem a templom felé az első fotó látványa fogadott. Az ember lánya már tudta itt körüljárni, kerülni kell hátrafelé, oldalfelé, s mindenfelé. A második fotó hátoldalról készült. Ezért szeretem a román, gót templomokat. Számomra az út legszebb, egyik legszebb helye volt.

S az ember előtte jól felhúzta magát, amit a fenti fotók  látványa már oldott. S átmentünk az út túlsó oldalára (no pár száz méterrel messzebb, azért). Buddhista Béke sztupa, kiállítótermek és az itt élő, s tanító szerzetesek otthona, a Meditáció Központ.

Az egészet Kőrösi Csoma Sándor emlékére hozták létre, életéről dokumentumokat olvashatunk, fotókat láthatunk. Megismerkedhetünk a tibeti buddhizmus  tanításaival, szertartásaival is. A szélben imazászlók lobogtak, a sztupa belsejében imahenger forgott körbe. Zaklatott voltam, nem akartunk sokáig maradni, viszont ha itt jár az ember, körülnéz. Kőrösi Csoma Sándor miatt is. S egyszer csak éreztem, hogy végtelen nyugalom tölt el. Megdöbbentő volt, csak körbejártunk. A hely szelleme...

folyt. köv.

Úton Nógrádban, majd jövök

Fagy után, reggel

a biztatás:

A nap, a meleg

kinyitotta a tulipánokat. Szinte egy nap alatt borultak virágba. Ahogy az amfora mellett a japán kamélia. A kertész beszélt rá, félek tőle. Már mindegy, köztünk van. Az amfora mögött, a tavaly ültetett orgona szétágazott, új hajtásai jöttek, jól érzi magát. Nem így a rézsűre telepített társa, pedig azt nagyon nagy bokornak képzeltem oda. Kap egy évet, meglátjuk.

Zsebi kert bokrait nem mutogatom. Ismét nincs fűnyírónk, belevesznek a fűbe, nem bírok mindent levágni metszőollóval.Viszont a barackfától, azt hiszem búcsúznunk kell....

Nyár

a buszváróban
a buszon
az utcán
a kertben
a fa alatt

a házban hideg van. Hiába tömés épület, tartja hőt. Mindent kitártam, hogy dőljön be a meleg, pár nap, s  itt is kellemes lesz a klíma. Igaz, közben lehűlés lesz...

Maradtam táppénzen, pénteken dokihoz, már a tüdőrtg. eredményével. Mondta: elhúzódó.  Ezt az ember érzi, csak kellemetlen. Nekem, a munkahelynek. S november óta a 3. elhúzódó. Így már enyhén szólva is kicsit sok.

Délután imádtam  a diófa alá kiülni. Inkább kimenekültem  a benti hideg, hűs elől. Nézem a földet, repedezik a szárazságtól. Egy-két növényt, főleg az új ültetésűeket locsolom. A szemtelen vakond éppen az új bokromat túrta ki, jó, hogy észrevettem.

Vettem egy SzépLAK-ot. Néha megveszem, főleg utazáskor. Ez nekem most nagyon bejött, sok ötletet kaptam belőle. Marad a fekete-fehér szekrénysor, igazából vajszínű-sötétbarna, bepróbálom majd a helyét, átfestem, aztán ami kimarad azt fogom árulni, odaadni. Jöttek ötletek  a tűzhely fölötti tér megoldására. A házban. A konyhapult cementlap borítású, de nem maradt elég a falra. S régi gyártmány is. Találtam a Moza Stúdiót, remélem ott szóba állnak velünk, vagy akár raktáron is tudunk válogatni annyit, amennyi nekünk kellene, kb. fél négyzetméternyit. Bízom bennük. Másik, híres, s általam nagyon becsült cég nem méltatott válaszra minket. S voltak még más ötletek is. Laminált padlóburkolat falra: Parador. Ha a mozaik nem jön össze, esetleg üveglap, ez utolsó lenne, kétségbeesésben.

A "Személyre szabott szabálytalanság" lakása egyedi, s sötété színei ellenére nagyon bensőségesre sikerült. Legalábbis engem nagyon megfogott. Böjtös Kinga szokásos nem szabályos, trendi, de melegséget hordozó lakásbemutatói.  S a "Bátran  a színekkel", ami gondolkodásra késztetett. S még sok más érdekesség is volt. Imádtam.

S pár fotó a virágokról, növényekről, Zsebi kertről. A bokrok most kezdenek beindulni, s van virág,  amit keresek a fű közt. Kicsit elrontottam a virágos részt Zsebinél. Mindig tanul az ember. S apám padja körül is kezd alakulni a hangulat, később fotóztam azt. Ill.  majd alakul, de már útra kelt, elindult.

 

Őrület

Amikor a lakást kerestük a keresést teljesen ahhoz igazítottam, ha apámhoz utazom, az utazás átszállásmentes (helyijárat) legyen. Volt még más szempont is, de ez fontos volt, csomagokkal  utazni, gyalogolni, nem szeretek, főleg, ha nehezek. Egyszer csak tudatosult: hiszen apám féléve halott.

Máig meg-megsimogatom  a fotóját, elmondom neki, hogy mennyire szerettem, s milyen büszke vagyok rá, hogy ő volt az én apám. Közben, ha az ember kikapcsol, élőnek veszi. Ilyen az ember.

S jöjjön egy film, biztos sokan láttátok, szerintem nem lehet eleget megnézni, izgulni rajta a két nagyágyúval a főszerepben. Imádtam.

Megyek vissza az orvoshoz. Jobban vagyok, kétségtelen, de ez még nem gyógyulás, csak javulás. Ideje lenne már gyógyultnak lenni.

Ismét beragadtam

a táppénzbe. Nagyon örülnék, ha végre tartós jó idő lenne. Szabadban, napsütéssel, jó levegővel. Ebből sok megvan, megvolt, de, ha mozdulni alig tudok, akkor mit ér az egész?

A használt bútor sorsa? Vajon mi lehet? Van egy szekrénysorom, nem tudjuk magunkkal vinni, hely hiányában. Mutattam ismerős(!) bútorkereskedőnek, 20 ezer forintot, ha adnának érte. Meséli már 80.000-ért milyen szekrénysorai vannak! Aki szegény annak annyija van, akinek pénze van, nem ilyent vesz. Kör bezárult.

Aztán jön  a dilemma: a komódokat viszont 40-45 ezer forintért eladhatná. Igen ám, de a hálóba ezeket akartuk betenni. Legyen a lakás egységesen barna bútorral berendezve.

Sarokgarnitúra, nagyobb méretű, elhasznált, macskakárpitozott. Megnézetem kárpitossal, szerette és sajnálja az ember. 120 ezertől indulna a kárpitozása, mert szinte újra fel kellene építeni, s az anyag minőségén is múlik. Lomtalanításra várunk, megválunk tőle. Kiszolgált minket, jó két évtizeden át. Vajon az új, -majd, ha módunk lesz újat venni- mennyi ideig bírja majd ki?

Erre jó egy költözés, vannak az embernek nemszeretem dogai, megválhat tőlük. Pótolni tudja? Mikor? Ez már egy újabb fejezet lesz. Lakások, más méretek, más adottságok, amikhez alkalmazkodni kell. Viszont van, amit az ember el nem hagyna. Az imádott konyhaasztalom. Egy évig nézegettem az akkor még DOMUS kirakatában. Mire meglett az ára, előttem vitték el. Murphy úr mindig dolgozik. Viszont volt még belőle egy nagyon halvány szürke. Ő lett a miénk. Azóta is imádjuk. Egyedi, szép, praktikus, összecsukható egy dobozzá, székestől, mindenestől. Nem volt az embernek tucat lakótelei érzése miatta a konyhában.

S variálok. Marad a régi, beépített szekrénysor, könyvespolccal. Ez barna, a szoba nyugati, kissé sötét.  Előttem van egy nagyon finom világoskék színű fal, ehhez egy erőteljes búzavirágkék sarokgarnitúra, s egy szép, színes  kilim (típusú) szőnyeg hozzá. Ütős lenne! Mindenki jajgat, a kék hideg szín. Szerintem csak jó árnyalatot kellene kikeverni.

Aztán van még min variálni, tépelődni, tervezgetni. Amit ide leírtam nagyjából a jéghegy csúcsa.