kinyitotta a tulipánokat. Szinte egy nap alatt borultak virágba. Ahogy az amfora mellett a japán kamélia. A kertész beszélt rá, félek tőle. Már mindegy, köztünk van. Az amfora mögött, a tavaly ültetett orgona szétágazott, új hajtásai jöttek, jól érzi magát. Nem így a rézsűre telepített társa, pedig azt nagyon nagy bokornak képzeltem oda. Kap egy évet, meglátjuk.
Zsebi kert bokrait nem mutogatom. Ismét nincs fűnyírónk, belevesznek a fűbe, nem bírok mindent levágni metszőollóval.Viszont a barackfától, azt hiszem búcsúznunk kell....
Nahát, van kaméliád! Csoda-csoda gyönyörű. Ne félj tőle, igaz, hogy az egyik legkényesebb növény:), de addig örülj neki, amíg szépséges. Ha nem bánod, adok hozzá néhány tanácsot: Csak savanyú talaj, tehát neki kerti föld semmi, félárnyék, mert a napot nem bírja, vigyázz, hogy ne száradjon ki, és télre valahova el kell helyezned, mert fagyérzékeny. Legyen sok örömed benne:)
VálaszTörlés