a táppénzbe. Nagyon örülnék, ha végre tartós jó idő lenne. Szabadban, napsütéssel, jó levegővel. Ebből sok megvan, megvolt, de, ha mozdulni alig tudok, akkor mit ér az egész?
A használt bútor sorsa? Vajon mi lehet? Van egy szekrénysorom, nem tudjuk magunkkal vinni, hely hiányában. Mutattam ismerős(!) bútorkereskedőnek, 20 ezer forintot, ha adnának érte. Meséli már 80.000-ért milyen szekrénysorai vannak! Aki szegény annak annyija van, akinek pénze van, nem ilyent vesz. Kör bezárult.
Aztán jön a dilemma: a komódokat viszont 40-45 ezer forintért eladhatná. Igen ám, de a hálóba ezeket akartuk betenni. Legyen a lakás egységesen barna bútorral berendezve.
Sarokgarnitúra, nagyobb méretű, elhasznált, macskakárpitozott. Megnézetem kárpitossal, szerette és sajnálja az ember. 120 ezertől indulna a kárpitozása, mert szinte újra fel kellene építeni, s az anyag minőségén is múlik. Lomtalanításra várunk, megválunk tőle. Kiszolgált minket, jó két évtizeden át. Vajon az új, -majd, ha módunk lesz újat venni- mennyi ideig bírja majd ki?
Erre jó egy költözés, vannak az embernek nemszeretem dogai, megválhat tőlük. Pótolni tudja? Mikor? Ez már egy újabb fejezet lesz. Lakások, más méretek, más adottságok, amikhez alkalmazkodni kell. Viszont van, amit az ember el nem hagyna. Az imádott konyhaasztalom. Egy évig nézegettem az akkor még DOMUS kirakatában. Mire meglett az ára, előttem vitték el. Murphy úr mindig dolgozik. Viszont volt még belőle egy nagyon halvány szürke. Ő lett a miénk. Azóta is imádjuk. Egyedi, szép, praktikus, összecsukható egy dobozzá, székestől, mindenestől. Nem volt az embernek tucat lakótelei érzése miatta a konyhában.
S variálok. Marad a régi, beépített szekrénysor, könyvespolccal. Ez barna, a szoba nyugati, kissé sötét. Előttem van egy nagyon finom világoskék színű fal, ehhez egy erőteljes búzavirágkék sarokgarnitúra, s egy szép, színes kilim (típusú) szőnyeg hozzá. Ütős lenne! Mindenki jajgat, a kék hideg szín. Szerintem csak jó árnyalatot kellene kikeverni.
Aztán van még min variálni, tépelődni, tervezgetni. Amit ide leírtam nagyjából a jéghegy csúcsa.
Azt hiszem, lemaradtam valamiről. Én még a dilemmánál tartok, de ha jól látom, itt már kész tények vannak: adás és vétel, költözés. Hol tartotok pontosan? Jobbulást és sok-sok erőt kívánok az előttetek álló projekthez!
VálaszTörlésEgy új élettér berendezése mindig fantasztikus energiákkal töltik fel az embert. Ráadásul évek alatt sokat alakul az ízlés is és így van mód kicsit felfrissülni azáltal, hogy az aktuális világunk szerint rendezhetjük be az új otthont. Imádom ezt a folyamatot. Talán túlságosan is könnyesén veszem, annyira szeretem.
VálaszTörlésJ. olyan hirtelen jött minden, aztán más dolgok, nem mentem bele részletesen. Györgyi, igazad van, egyetlen az akadály, az anyagiak. Majd szépen lassan, de lényegi dolgokat el kell döntenünk, mert ki kell festetnünk, azt alapból, addig nem léphetünk. Május végéig kell átadnom az én lakásomat, nekik 20-át adta meg az ügyvéd. Kérdés, ahova ők mennének, hogy költözhetnek? Emeletre akartam menni, földszint lett, de minden nem lehet tökéletes, ezt már tudom, ill. lehet tökéletes, ahhoz tőke kell. Ezt is megtapasztaltam. Abban sem lett teljes öröme a tulajnak, az irigyek miatt. Ilyen ez a világ.
VálaszTörlés