Ismét beragadtam

a táppénzbe. Nagyon örülnék, ha végre tartós jó idő lenne. Szabadban, napsütéssel, jó levegővel. Ebből sok megvan, megvolt, de, ha mozdulni alig tudok, akkor mit ér az egész?

A használt bútor sorsa? Vajon mi lehet? Van egy szekrénysorom, nem tudjuk magunkkal vinni, hely hiányában. Mutattam ismerős(!) bútorkereskedőnek, 20 ezer forintot, ha adnának érte. Meséli már 80.000-ért milyen szekrénysorai vannak! Aki szegény annak annyija van, akinek pénze van, nem ilyent vesz. Kör bezárult.

Aztán jön  a dilemma: a komódokat viszont 40-45 ezer forintért eladhatná. Igen ám, de a hálóba ezeket akartuk betenni. Legyen a lakás egységesen barna bútorral berendezve.

Sarokgarnitúra, nagyobb méretű, elhasznált, macskakárpitozott. Megnézetem kárpitossal, szerette és sajnálja az ember. 120 ezertől indulna a kárpitozása, mert szinte újra fel kellene építeni, s az anyag minőségén is múlik. Lomtalanításra várunk, megválunk tőle. Kiszolgált minket, jó két évtizeden át. Vajon az új, -majd, ha módunk lesz újat venni- mennyi ideig bírja majd ki?

Erre jó egy költözés, vannak az embernek nemszeretem dogai, megválhat tőlük. Pótolni tudja? Mikor? Ez már egy újabb fejezet lesz. Lakások, más méretek, más adottságok, amikhez alkalmazkodni kell. Viszont van, amit az ember el nem hagyna. Az imádott konyhaasztalom. Egy évig nézegettem az akkor még DOMUS kirakatában. Mire meglett az ára, előttem vitték el. Murphy úr mindig dolgozik. Viszont volt még belőle egy nagyon halvány szürke. Ő lett a miénk. Azóta is imádjuk. Egyedi, szép, praktikus, összecsukható egy dobozzá, székestől, mindenestől. Nem volt az embernek tucat lakótelei érzése miatta a konyhában.

S variálok. Marad a régi, beépített szekrénysor, könyvespolccal. Ez barna, a szoba nyugati, kissé sötét.  Előttem van egy nagyon finom világoskék színű fal, ehhez egy erőteljes búzavirágkék sarokgarnitúra, s egy szép, színes  kilim (típusú) szőnyeg hozzá. Ütős lenne! Mindenki jajgat, a kék hideg szín. Szerintem csak jó árnyalatot kellene kikeverni.

Aztán van még min variálni, tépelődni, tervezgetni. Amit ide leírtam nagyjából a jéghegy csúcsa.

Dilemma

Megnéztünk egy lakást, egy eladó lakást. Belépek a hálóba, tökéletes. Látszik átgondolt, kitalált, odaépített. Magával ragadott. Aztán a nagyszoba. Beépített bútor, nem is a szekrény fogott meg, egy polc. Könyves polc, lebegő, sarkot betöltő, aláfér egy sarokgarnitúra. Az egész szobából semmi másra nem figyeltem, már azon alkudoztunk a háziasszonnyal viszi-e vagy otthagyja nekem. Lakásvásárlásról szó sem esett, megnéztük.

Normális vagyok? Azóta is a lakáson jár az eszem. A konyha is beépített, azt is az előző tulaj hagyta ott, általában  a konyhabútor a lakások része. Ennyire én vagyok az berendezett lakás? Ennyire ráhangolódtam arra, aki ezt tervezte, kitalálta. Annyira rokonlelkek lennénk? Vagy valami húrokat pendített meg a lelkem mélyén? Érdemes alkudozni esetleg más bútorára, berendezésére?

Nem értem magam? Mi ez?