Elérkezvén

 emberi teljesítőképességem (és a neurológiai befekvés) határára, lefeküdtem. Két napja szigorúan fekszem, s próbálom megállni, hogy minimálisat csináljak. Még a mai nap a szigorú fekvésé, s meglátjuk. Most nem kell elmennem, s kiíratni magam még további két hétre. S nagyon nem akarok kórházba kerülni, nagyon nem. Belém nyomnák ismét a szteroidot. Ettől mint ördög a kereszttől úgy félek, az utolsó alkalom mellékhatásai miatt.

Cicánk fekszik, alszik, tegnap sokszor altattam, hogy lenyugtassam. Ma éjjel zárva maradt a szobaablak, s azt hiszem végigaludta az éjszakát. Nem voltak kintről behallatszó hangok, szagingerek, vagy egyszerűen ő is kimerült a kimenés küzdelmeibe.

 

Ez pedig Zsebi erdei búcsú fotója. Többet már nem vittük magunkkal, a baleset mégis otthon történt meg. Megharapta az unokám kezét, mert a labdát elvette volna tőle. Nem nagyon, de nyoma lett, s ránk/Zsebire nézve ki tudja milyen karanténos eljárás jön, mert a sürgősségin jegyzőkönyvezték. Így jártunk, így járt.

Nyár

a buszváróban
a buszon
az utcán
a kertben
a fa alatt

a házban hideg van. Hiába tömés épület, tartja hőt. Mindent kitártam, hogy dőljön be a meleg, pár nap, s  itt is kellemes lesz a klíma. Igaz, közben lehűlés lesz...

Maradtam táppénzen, pénteken dokihoz, már a tüdőrtg. eredményével. Mondta: elhúzódó.  Ezt az ember érzi, csak kellemetlen. Nekem, a munkahelynek. S november óta a 3. elhúzódó. Így már enyhén szólva is kicsit sok.

Délután imádtam  a diófa alá kiülni. Inkább kimenekültem  a benti hideg, hűs elől. Nézem a földet, repedezik a szárazságtól. Egy-két növényt, főleg az új ültetésűeket locsolom. A szemtelen vakond éppen az új bokromat túrta ki, jó, hogy észrevettem.

Vettem egy SzépLAK-ot. Néha megveszem, főleg utazáskor. Ez nekem most nagyon bejött, sok ötletet kaptam belőle. Marad a fekete-fehér szekrénysor, igazából vajszínű-sötétbarna, bepróbálom majd a helyét, átfestem, aztán ami kimarad azt fogom árulni, odaadni. Jöttek ötletek  a tűzhely fölötti tér megoldására. A házban. A konyhapult cementlap borítású, de nem maradt elég a falra. S régi gyártmány is. Találtam a Moza Stúdiót, remélem ott szóba állnak velünk, vagy akár raktáron is tudunk válogatni annyit, amennyi nekünk kellene, kb. fél négyzetméternyit. Bízom bennük. Másik, híres, s általam nagyon becsült cég nem méltatott válaszra minket. S voltak még más ötletek is. Laminált padlóburkolat falra: Parador. Ha a mozaik nem jön össze, esetleg üveglap, ez utolsó lenne, kétségbeesésben.

A "Személyre szabott szabálytalanság" lakása egyedi, s sötété színei ellenére nagyon bensőségesre sikerült. Legalábbis engem nagyon megfogott. Böjtös Kinga szokásos nem szabályos, trendi, de melegséget hordozó lakásbemutatói.  S a "Bátran  a színekkel", ami gondolkodásra késztetett. S még sok más érdekesség is volt. Imádtam.

S pár fotó a virágokról, növényekről, Zsebi kertről. A bokrok most kezdenek beindulni, s van virág,  amit keresek a fű közt. Kicsit elrontottam a virágos részt Zsebinél. Mindig tanul az ember. S apám padja körül is kezd alakulni a hangulat, később fotóztam azt. Ill.  majd alakul, de már útra kelt, elindult.