A meleg

 olyan szinten tépte szét a szervezetemet, hogy most a hűs szellőben csak ülök, s próbálom magam összeszedni. Eső nem volt, de nagy mennydörgés hajnalban(gondolom) igen, S némileg lehűlt. A nyomorult kutya úgy lihegett, alig kapott levegőt.

ti hogy élitek túl?

 

Nagyapám

 esténként megetette az állatokat. Értsd a teheneket. Esténként én is megyek etetni. A meztelen csigákat korpával. Ugye milyen más más etetések?

Ez most madáritató vagy csigaitató? 

S a két "sellő" között milyen minőségi is a különbség. Remélem a szobros miatt nem kerülök bajba, de ha ez adta az ihletet.

Végre egy jó könyv, ami leköt. Meleg, fáradtság, kimerültség, de ha valami jól megírt mindez felejtődik. Pedig éppen kettőn nyüglődtem napok óta.

 A vers elém került, egész mást kerestem.

Berde Mária : Irgalom

Ki soká nem borul emberi vállra,
Ahhoz a fák egyszer közel hajolnak.
Ki soká nem figyel emberi szájra,
Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.
Ki soká nem örvend az emberekkel,
Egyszer a kertben, harmatkora reggel
Megérti, mit csíznek a csíz üzenget,
S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,
Az megtanulja, mit a felhők írnak.
Ki soká nem lát egy emberi könnyet,
Azért az esők patakokat sírnak.
Ki földi csókot immár sose kóstol,
Arra az ég lehajlik csillagostól,
S megérzi egyszer, hogy az Isten szája
Csókol a napban le reája.

Ők pedig kettő szív, itt is más fotót kerestem...

 

Ha szolgálni kívánok valakit,

azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen,: a védteleneket" Göncz Árpád

 Nyomor széle   blogra még Aranyos Fodorka hívta fel a figyelmem. Azóta kísérem figyelemmel az Igazgyöngy Alapítvány munkásságát, nem kevés tanulságot vonva le belőle. Sokszor rácsodálkoztam a Nők Lapja cikkeire, amikor a szeretetszolgálatok alapítványai által segítik a rászoruló falvak gyerekeinek boldogulását, esetleges kiemelését helyzetükből. S akkor szembejön ez a videó. tragikus a helyzetük. a kilátástalanságuk, a legnagyobb az a visszaélés ami ezekkel a kiszolgáltatott emberekkel szemben folyik.

Nem akarok politizálni, s belemenni a módszereikbe, egyetlen szavam lehet rá: gyalázat.

Végre

elhettem kedvenc fotótémámmal a régi házak homlokzatainak fotózásával. Tegnap este fél kilenckor indultunk sétálni, kissé hűvösben, s kincseket leltem. Alig van eredeti homlokzat, van több felújított, de a legtöbb régi ház helyén újak épültek. Így múlik el a régi világ dicsősége. S nagy tiszteletem minazoknak akik becsülik, őrzika múlt emlékeit.

 Nem szívmelengetőbbek ezek a homlokzatok? Vagy csak én sirom vissza ezeket?

S nézzétek, oly rikán találni ilyen ereszcsatornat, összefolyót. Mutattam az unokámnak, lásson csodát!

Kőszegen a műemlék hazaknál figyeltem meg, egynél ott is. S kértem, hogy nyitott szemmel járjon ezeken az utcákon. 

Tegnap reggel,

a völgyön áthúzó párák közt, sajnos mozgó járműből fotóztam, de érezhető, érzékelhető

 Aztán délután 30 fok körül. Tegye fel a kezét aki ezt ép szervezettel bírja.  Buszokon át a fél országon, szétszakadó fejjel.

Viszont  találtam gyönyörűségeket.