Oldalak

2022. március 27., vasárnap

Március

 
 
A végén csak lett fény, napsütés, meleg, s bontakozó növények. Bizakodjunk! Már talán eső is ellátogat hozzánk. Várjuk!!!!

Nagyon gyalázatos a fehér "háttér"? A szomszéd elintézte a kertes fotóimat. Gondoltam felteszünk nádfonatot, ha nem takarnak majd a növények. De a kerítésen már fut vadszőlő, nem lenne egyszerű.



Ez az igazi reggeli fotó, még a fagy nyoma, pára, szűrt fények, aztán teljesedett ki a nap.


 





Napkelte


 Ma reggel jókor voltam jó helyen, s olyan percek alatt ment fel egy fázis ki is maradt.

2022. március 24., csütörtök

Üde filmecske


 






Ez már benti tavasz!!!!!


S ez bár nem mai fotó, de mára is fagyott. Akár most is készülhetett volna. Mikor nem lesz már reggelente fagy?



2022. március 21., hétfő

Kérdések innen és onnan

 Telefonálok, megkérdezik. Bunkert építettek már? Komoly kérdés volt. Nem. Nem is gondoltunk rá. Lemaradtunk valamiről?

Ismerős 18 éves lányka, gratulálok a nagypapának. Szóba kerül az ajándéka, egy autó. Autó? Miért, minden osztálytársának van már. Hoppá!

Nagyon elmaradtunk  a világtól, úgy látom. 


Kirándultunk, a hideg szél elűzött minket innen. Elmentünk medvehagymát szedni. Ott többen voltunk, újak, ismeretlenek.



2022. március 19., szombat

Meglepódtem,

hogy március 15.  óta nem írtam bejegyzést. annyi a pörgés, elmaradt. Gyermekem hazajött látogatóba, lebetegedett, remélem csak megfázott. Így elmaradnak a tervezett látogatásai. Kiéhezve érkezett, rendes ételre, oda kellett tegyem magam. Melegszik az idő, akadnak kerti munkák, beosztva. Mindig készülők a repedezett föld fotóval, elmarad. Pedig a diófa alatt olyan repedezett, mint tavaly a nagy szárazság, kánikula idején volt. Mi lesz itt még?

Azt hinné az ember még nincs látnivaló a kertben, pedig lassan akad. Meglepődöm rajta mindig. Idén a hunyorok csodaszépek, s meglepetésre nyílnak a pár éve ültetett, eddig bujkáló tőzikék is. Idén a primulák nem szépek, ill. csak a lilák, a többi most bújik ki a földből!!!! Ez van, szeretik a vizet, eddig nem kaptak, sajnos. Locsolom őket (is). A zsibavirágok viszont dúsak!!! Élvezik a kerti talajt. Ők is primulák, kankalinok, de errefelé (is) így nevezik a z erdőn, vadon nyílókat.








A törpe (?) íriszek idén nagyon hozzák magukat, a lilák, most ezek a bordók, s dúsak is. Mindig van meglepetés.


Meglepetésre a bokrok szépen, csendben rügyezni kezdtek, a japánbirsen bimbók is vannak már.







S a krókuszok is szépek, dúsak idén. Azok a sötétlilák! Naponta többször csodálom, dicsérem őket. S persze az ember távolabbra is gondol, félelemmel, szorongva és együttérzéssel.