Kaffka Margit: A fényben
Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, -
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...
1901
forrás: http://czenema.blogspot.com/2020/04/a-het-koltoje-kaffka-margit-fenyben.html
forrás: http://czenema.blogspot.com/2020/04/a-het-koltoje-kaffka-margit-fenyben.html
Nagyon találó a vers. A szép tavasz feledtet, nemcsak az idő múlását, hanem jelen esetben a kialakult helyzetet is. Némi kárpótlás az élettől.
VálaszTörlésA fényben úszó kert képe illik a vers címéhez.
A kerted csoda szép!
Engem is megfogott mikor olvastam. Afotók meg, erre szoktam mondani minden megtalálja a helyét.Párját.Úgy szerettem a két fotót, hát most itt vannak.
VálaszTörlésIgen, van olyan, hogy ezt érzi az ember, ezt a verset én írtam vagy helyettem írták. Szép. Jó volt elolvasni.
VálaszTörlésÖrülök, hogy neked is tetszik, megérintett.
Törlés