Oldalak

2020. április 6., hétfő

A nyughatatlanságom

kicipeltette a népséget az erdőre. Leálltunk a hegykapunál,


s onnan gyalog, át az erdőn a kedvenc völgyünkbe. Télen innen fordult vissza Zsebi, sehogy nem jött be az erdőbe.



 
S íme a völgyben:

 


https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7659902643754596488#editor/target=post;postID=4550306862777386554;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=0;src=link




 S immár hazafelé. Kutya természetesen előre futott... Nem lenne gond, de a hegyen forgalom van, ha kiér az autóhoz. Amúgy csak mi jártunk ott kint, fent, lent. S egy hölgy jött szembe, már hazafelé gyalog, természetesen kutyával. Jók a kutyák a háznál. S hazafelé jó kaptatós volt az út a völgyből felfelé. Erre nem emlékeztünk, vagy ennyire elment az erőnk télen?



Az erdőn dolgoznak, a járművek nyoma látható, a réten a füvet lenyírták. Viszont a vadak ivóhelye csontszáraz volt. Hol, s hogyan juthatnak vízhez? Szegények.

4 megjegyzés:

  1. Élek-halok érte, mikor a fákon már ilyen fátyolosan zöldell a kis levél, a fehér bokrokért (kökény?? már virágozna? az később szokott, nem???)a fákon átsütő napsugarakért.
    (Megzakkanok, annyira hiányzik az erdő, a hegy, a rétek, a menés...:((( }

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állítólag az.Már kökény. Ugye, hogy tud hiányozni?Már a menés.

      Törlés
  2. De jó látni ezeket a képeket. Úgy tervezem, a következő sétám most már nekem is erdei lesz, a rétből elegem lett.
    Szerintem elképesztő már most a szárazság, s látva az egy havi előrejelzést, semmi jó nem várható. Sajnos.

    VálaszTörlés
  3. Láttam a fotókat óta már, locsolgatunk, fürdőből, kannával. Ez van.

    VálaszTörlés