amikor ezt a lyukat befalazták szinte hallottam, hogy a hatalmas kő legördült a vállamról. Nálunk csak ekkora lyukat vágtak, a két legfelső szinten plafontól járólapig megnyitották. Kéménybélést cseréltek. Ne tudjátok meg. S közben még az ablakcsere és azt követő helyreállítás nyomait tüntetgettük e, s a kicsi kert bokrait is megnyestük, stb. Ez utóbbit míg a rombolás folyt, hogy ne legyünk a helyszínen, láb alatt, ne lássuk azt amit.
Körbefóliáztunk, szigeteltünk a por, korom miatt. Még e kis lyukból is térdig érő törmeléket varázsoltak elő. Mondjuk azt ők takarították el. S amúgy is, nagyon rendes csapat volt!!!
S a jövő héten redőnyöznek, s ajtó még mindig nincs, a maga utólagos munkálataival. Egyszóval, ha nem írok, nem kommentelek az oka ez. S most dicsekszem, ma a nagy ablakvakarást, a karom felemelését szuperül bírtam. Büszke voltam magamra. (Igaz du. elfeküdtem, aztán kimentünk Zsebivel az erdőre, s épp beugrottunk az autóba, amikor az eső lezúdult. Mit mászkálunk ilyen időben az erdőn???!!!)
Egy ilyen belső rombolástól az összes hajam kiegyenesedne vagy kihullana:O Tudom, hogy muszáj volt megcsináltatni, csak már annyira borsódzik a háta az embernek minden felfordulástól. Az a lényeg, túl vagytok rajta!
VálaszTörlésA mienk is borsózott,s minden együtt már sok, èpp egy hónapja. Tudom, egyszerre leszünk túl, de akkor is.
VálaszTörlésIlyen és hasonló munkálatokat csak azért lehet "kibírni" , mert az ember erősen hiszi, hogy egyszer túl lesz rajta és az akkor jó lesz. Én már egy lassan esedékessé váló festésen is gondolkodom...Ezek azért "nem semmi" munkálatok ott nálatok. Na de a célt kell nézni - és ahhoz közel vagytok.
VálaszTörlés