Oldalak

2019. október 7., hétfő

Újratöltve


 Fertőrákoson, a barlangban 1993-ban jártam utoljára. Arra kirándultunk, az uram még nem látta, elmentünk megnézni. Amit találtunk köszönő viszonyban nem volt az emlékeimmel. Egy mai, modern túraútvonalat építettek ki a hegy tetején, vas/acélsodronyos kerítéssel. Amikor fent jártunk szükség is volt erre. Akkor fújt a 80 km-es szél, s majd lefújt minket a tetőről. Számomra félelmetes volt, nem igazán a szél, a hang ami kísérte. S féltem, hogy lesodor minket. Ez a kerítés nagyon biztonságosnak tűnt, hogy felfogjon minket.




 Aztán beértünk a barlangba, volt itt minden. Vetítés, kiállítás, modelleken a hajdani tengerek élőlényei. Majd programszerű vetítésen a barlang történetével ismerkedhettek az érdeklődők.  (Én erre már kiborultam, otthagytam mindent. Szégyen, nem szégyen a szél engem kikészített.) S megcsodálhattuk a barlangszínházat, nos erről is más emlékeim voltak... Kint modern fogadóhelyiség, s vendéglátás lehetősége. S szeptember közepi hétköznapon is volt kétbusznyi látogató, s mások. Mi lehetett itt nyáron?





 Nekem ez a víz "faragta" szikla volt a kedvencem, már kifelé. Élmény volt a sok csoda után, hogy láthattam.

Ezek pedig a régi bejáratot idéző oszlopok...Azért ennyire hisztis nem vagyok, de most nem voltam a helyzet magaslatán. Pedig északon, Ipolytarnócon az akkori látnivaló nagyon megfogott. Vajon ott is ennyire modern bemutatás van ma már?

6 megjegyzés:

  1. Hasonló érzésekkel jártam be én is tavaly augusztus végén, minket a viharfelhők sürgettek. A szél engem is kikészít még itthon is, nem ott fenn a hegytetőn, pedig a kilátás miatt jó egy kicsit ott fenn időzni. 70-es évek elején jártam ott, az én emlékeimben is más élt. Az unokámnak tetszett, de gondolom, hogy majd őt is más fogja fogadni, amikor az unokájának fogja megmutatni. Semmi nem a régi már! Engem pl. a diósgyőri vár modernizálása zavar nagyon a szűkebb környezetemben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlegettük A kőszívű ember fiai c. filmet, amikor a szökevény huszárok belovagoltak. A természetesség múlik el a látvány rovására, sajnos.

      Törlés
  2. Lánykoromban jártam ott, az pedig nem mostanában volt :) Akkor este előadásra készültek éppen, az Aida volt. Mentünk le a terem felé és megkérdezték, statiszták vagyunk? nem, nem voltam statiszta :)
    CSak az oszlopos bejáratra emlékszem az egészből, meg a nagyságára.

    Most magamban arra hivatkoztam, olyan messze van nekünk a Dunántúl :( pedig annyi szépség található ott.

    VálaszTörlés
  3. Igen, s mi is bejárjuk az egész országot, s csodák itt vannak a közelünkben. Úgy örülök, hogy olvastok, írtok,tudom én is elmaradtam, de még most sem értük magunkat utol.

    VálaszTörlés
  4. Néha elgondolkodom, vissza kell-e menni régen látott helyekre ? És bizony gyakran van olyan érzésem, hogy "nem" ! Őrződjön meg az emléke úgy, ahogy én láttam. Nekem ezek a képek idegenek, pedig hajdanában én kétszer is jártam itt...
    Na, de nem tervezem, hogy újra odamenjek.

    VálaszTörlés
  5. 25 év telt el..., néha a nosztalgia is vidzi az embert, s mást talál.

    VálaszTörlés