Tegnap,

 azt hiszem jeleztem is a "dögrováson nap"-ja volt nálam.Előző nap kicsit kertészkedtem, ez némi elszáradt asterek, kokárdavirágok visszavágását jelentette. Tényleg csak némi, közben ismét tornázni kezdtem, ezek után tegnap délelőtt lábra sem igen tudtam állni, egyszerűen könyvet is képtelen voltam a kezembe fogni. Szóval, feküdtem, aludtam, kidőltem. Közben mára felénk hűlt is az idő, az is lehet, hogy ez is bezAvart. Vagy egyszerűen ennyit bírok, vagy szokni kell a kerti munkálatokat?

Piacon jártunk, azaz már zárva volt ma, pár napja nem, de a virágáruházat mellette nyitva találtam. Kerestem kankalinokat, vagy valami hagymásat, semmi nem volt. Túl korán van még hozzájuk? Annyira vágyom rájuk, egy kis benti tavaszra. A lakásom előtti kertecske tele van a nyíló, sárga kankalinokkal. Itt is vannak, hóvirágok, hunyorok, de bent semmi, de semmi.

 

 

 

 
Ismét olvasom B. Kéry Ilona Kertem c. könyvét, nem tudom hányadszorra. Mindig ad újat. Egy hajdanvolt kert története, kicsit a kor, az életük. Oly nehezen állt neki megírni, s mégis mily sokat ad vele az embernek, nekem, de olvasóinak is, akik itt-ott még olykor felfedezik. A Bookline-on sikerült rálelnem, megvennem. Eztán majd lesz saját példányom is. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem van pár könyvem amikre egyszerűen ráéhezek. Szinte évente, kétévente elolvasom őket. Adnak valami lelki többletet, melegséget amire akkor éppen szükségem van.

S ejtsek még pár szót Zsebiről. Hétfőn, hazaérkezve az állatorvostól ismét veszetten vakarózott két injekció után.  Szigorú hypoallergén diétán tartom, de kapott csontot. Lehet, hogy az az oka mindennek, mert mikor hazaértünk azt adtam neki, rágja. Ma mondta az állatpatikus, hogy az egyik állatorvos tiltja kutyáknak. Már nem tudom mit tehetnék érte? Keressünk új állatorvost? Mondjuk állateledeles azt is mondta két-három  hét is, míg kiürül a szervezetük. Minden esetre ezt a vakarózást nézni (s gondolom elviselni is) szörnyű.

Végül egy kedves, oly régen hallott mondat. Nekem kedves, pontosítok. Benéztem a barátnőmhöz, macska kinyílt ajtón be... ej de elkanászodtak ezek, mondta. Oly régi emlékeket idézett fel bennem e pár szó, nagyanyám szavait, évtizedek távlatából.

Ez a népség nálunk kanászodik:

Egy tökéletes ház,

az én szememben:

https://otthonterkep.hu/elad%C3%B3-csal%C3%A1di/Balassagyarmat/gal%C3%A9ria/17/ny%C3%ADrjes+puszta-j%C3%B3_%C3%A1llapot%C3%BA-egy%C3%A9b_f%C5%B1t%C3%A9s-1962981

56 és fél millió. Aki szereti az ilyen természetközeli házakat, s van rá kerete csapjon le rá. Látszik, hogy átgondolt, szeretett, minden a helyén van. S tele növényekkel. Legalábbis az én szememben. A környezete is szép, átölelő, a nyugalom helye.

  

  

 

 

 

Addig jár a macska

a kútra amíg a lába meg nem sérül. (vagy ki tudja? Bokorban? Fáról potyogva? vagy éppen a kúton bosszantotta a kutyát, s az felugrott, s elkapta. Minden estre húzza, fáj neki, háromlábú. Bársony.)

Visszavágtam két napja a nádat, mert törtek fel alatta a nárciszok. Akkora a köd, alig látni a kertben, pedig ma elhordtuk volna. Bár, ki tudja? Délutánra jó időt ígértek. meglátjuk.

Szösszenetek

Fredrik Backman könyveit nagyon kedvelem, de a most olvasott lett a legnagyobb kedvencem. Sportról szól, ami tőlem idegen, mégis vagy mégsem tudtam letenni a könyvet.

S az igazat megvallva a sport csak ürügy, hogy elgondolkoztasson, elvarázsoljon, beszippantson, állásfoglalásra, felháborodásra késztessen. S drukkolj, hogy sok minden sikerüljön, összejöjjön. Elárulom nem úgy lesz. Ill. van ami összejön, akkor örülsz, s van ami nem, akkor dühöngsz, de rájössz, erről szól az élet. S mit adunk tovább a gyermekeinknek? Hogy állunk ki mellettük?

S eszembe jutott róla egy nemrég látott film, gondolkodtam is, hogy ajánlom, s azt hiszem mégsem.
A tizedik kör

Van bennük egy közös szál, a szülői hozzáállás. Melléállás, fel nem adás, s az ok, ami mindezt előhozza.

Más: Zsebi. Szombaton bejártuk a kedvenc erdőnket, aztán találtunk egy újabb horgász tórendszert vagy tavat, amit több részből áll, nagyon romantikus környezetben. Rácsodálkoztam a lábára, a hajlatoknál, azaz egy hajlatnál, amit amúgy a szőr nagyon takar. Lekopott a szőrzet róla, tiszta nyers húsnak tűnt az egész. Ettől még vígan járta velünk a természetet. Másnapra,azaz hétfőre volt már időpontunk, a visszamenetelre. Kapott kenőcsöt, újabb injekciót, most már diétáztatom csirkehúsra.

Gépem még mindig nincs. Nem is akartam írni, végül ezek mégis kikívánkoztak belőlem.

Ezt azért ideírom, hogy más így ne járjon. Filmet akartam nézni a Movie oldalon, egyszer csak felugrott egy úgymond rendőrségi ablak, ami lefagyasztotta a gépet. Csak kinyomni tudtam, de újra belépni sem. A szerelő  kérte is, hogy azonnal kapcsoljam ki, valami zsarolóvírus. Talán hétvégére lesz gépem, s kiderül mire is ment vele. Vagy inkább mi ment el vele, róla...

Éjszaka annyi minden eszembe jut, amit írhatnék, s mire reggel lesz az álommal együtt elszállnak ezek is. majd fogok egy füzetet, s jegyzetelni fogok. Mert az úgy van, amikor ihlet van nincs gép, s amikor előtte ülsz, csak töröd a feled miért is ültél ide. Így jártam.

Már megint házak,

amelyekre a figyelmemet a Lakjunk jól! blog
bloggere, Andrea hívta fel.  Amit a sorozatról tudni érdemes ő leírta. Amit hozzátennék az első adást megnézve:

 https://www.youtube.com/watch?v=i8flxf8GhjM

hogy az utolsó ház lakói szemlátomást nem fiatalok. Kockáztatni merek tán nem is hetvenesek. S mégis belevágtak, s micsoda új megközelítésű épületet, épületegyüttest hoztak létre, nem beszélve a belső és külső környezetéről.

Azt azért ideírom, hogy többet nem tudok róluk, nem beszélvén a nyelvet csak néztem a sorozat első részét. Érdekes volt nézni az építtetőket, az épületeket, s tájat, majd azt a környezetet amit a ház körül kialakítottak. Az előző ház divatos, fiatal, csupa bűbáj háziasszonyához képest egész más megjelenésűek. S, hogy a külsőségre mennyire ne adjunk ők bizonyították számomra. Csodálom őket a vállalásukért.

A többi ház is érdekes, tartogat meglepetéseket, számomra az elgondolkodást ők jelentették.

Ablakok

Tulajdonképpen volt több tükröződő fotóm. Aztán keresni kezdtem hozzájuk idézeteket. Aztán az idézetekhez fotókat. Valószínű kereshettem volna még, most ezeket találtam. Jó vegyes lett. Most megyek lefekszem, tulajdonképen már reggel óta oda indultam, valami bujkál bennem.

Üres házra nem kell ablak
mert senki nem néz be
Bármi házra miért kell ablak
ha senki ki sem nézne.

Maggie Stiefvater

A legsötétebb az az ablak, amelyik egykor világított.

Katarina Mazetti

Ismerek egy erdőt és egy hegyet. Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon. És ismerem a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a fakoronák száraz leveleit zörgeti, és szívünk dobbanását, ismerem gyengéd kezed, leheleted és illatos bőröd. Ismerem az álmot, melybe elmerülünk, mély lélegzetvételed, azután kiáltásod az éjszakába, rövid ébredésed, kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet, és csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj.
Maxie Wander

Az élet (...) olyan, akár egy madár, amely az esti sötétségből tűnik elő, átrepül a zsúfolt ebédlőn, majd egy nyitott ablakon át ismét a kinti éjbe távozik.

Terry Pratchett

Hja, a szokás! Senki sem hajíthatja ki az ablakon keresztül; ki kell kísérni a lépcsőházba, s azután fokonként lecsalogatni.

Mark Twain

 

Vannak napok, amelyek részletei úgy illenek össze, mint az ólomüveg ablak darabkái. Száz apró darab, színek és hangulatok, amelyek ha összeállnak, kiadják a teljes képet.

Maggie Stiefvater

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.

Szabó Lőrinc

Döbbenet

http://www.erdekesvilag.hu/halalzona-sokkolo-kepek-a-mount-everest-aldozatairol-18/

Tavaszból a télbe

)

megyünk, lépünk, lépegetünk, s

 megérkeztünk. Hó, ha nem is nagy, de  ő is megérkezett, hozzánk.

 7

 Van aki madarászik. Madarászna...

  Van aki bent a melegben alszik.

 

S van, aki füvezik.

 A napsütéstől  elcsábult mogyoróbokor a szomszédban.

Ritkán

olvasok bűnügyi történeteket. Viszont vannak/voltak időszakok, amikor igen, mert egyszerűen kikapcsol. Vannak kedvenc szerzőim, időnkénti felfedezéseim, visszatérő olvasmányaim.

Most hozzám került egy könyv, kezembe adták, olvassam el. Végül sort is kerítettem rá,végül, mert a többi, ami vele együtt érkezett, már vissza is került ahhoz, akitől kaptam.

Szóval más olvasnivaló nemigen lévén mégis csak olvasni kezdtem. (Tán a téma is riasztott a mellékelés miatt.) Aztán végül mellé ültem, s nemigen tudtam letenni. Idelinkelem mit írnak róla. Kap mindent vegyesen,  tulajdonképpen a 3. véleményt író leírta mindazt, amit én is írhatnék.

 Nem ismétlem, talán annyit még, hogy néha elgondolkodom egy-egy regény besorolásán. Ezt thrillernek jelölik, pszichológiai thrillernek. (Direkt megnéztem szótárban nehogy hülyeséget írjak: krimi, rémregény.) Számomra a téma(nemzetközi gyermekkereskedelem, prostitúció) mellett érdekes volt a lélektani kibontása is a történetnek. Nem véletlenül, a szerző terapeutaként dolgozik. Talán ez fogott meg leginkább a könyvben. S bevallom, amikor "olyan" részek voltak, amiket nehezen tudtam emészteni, bizony ugrottam a sorokat. Tudom, tudom, bevallom nekem az ilyen részek nem mennek.

Ajánlom

  

Hideg szélben, hóesésben egy kis átmelegítő.

Zsebi

kisasszony bajban van, s mi is miatta. Zsebi nagyon vakarózott. El az állatpatikába vagy inkább telefon. Lehet oka baromfihús, vegyem el tőle. Nagy csizmaügy közepette Zsebi diétát is intéztük. Csak nem lett jobban, tudom, lassan ürül ki a szervezet. Közben fekhelyet cseréltem, eltávolítottam, stb. A végén mégis elmentünk az állatorvoshoz. Injekciók, egy hetes kitartással, aztán ha nem jobb akkor tényleg diéta. Most élénkebbnek tűnik, eszik, mondhatni fal. Meglátjuk mi lesz a vége.

A népek sem akarnak enni, ezeket a nyesedékeket, nyakat, pedig anno ettől bódultak be. Ez nem konzerv, de elmondták, hiába, mert a gyógyszerek az alap csirkehúsban már benne vannak. Viszont kaptam 40%-os hústartalmú száraz kismacska eledelt. Kismacska? Egy éves korig szólna. Mózsi kicsi, de súlya van. Bársony hatalmas, már nagyobb az anyjánál is. Öregasszony szolid cica, csendben eszik, alszik. Cirnyó úrfi táplálkozni jár haza, s engedett már a követeléseiből, szerencsénkre, nem lehet bírni ennyi macskát etetni. Mondjuk egér se nagyon van a környéken, s sajnos madarak is ritkulnak. Éjszaka szedhetik le őket?

Így élünk mi!Cirnyó, Cicó, Bársony, Mózsi. A szerelem a szomszédban van, nem tudok úgy átmenni, hogy körbe ne lennék rágva, nyalva, "csókolva".

Amúgy a kertben így járunk mi. Tegnap vissza kellett forduljak Zsebivel a sétáról, mert jött utánunk az út közepén. Fájna érte a szívem,ha baj érné. Aztán némi táplálékkal eltérítettem, mi meg elléptünk. Jusson már a kutyának is gazda.

 

Mi van a fürdőszobában?

 

forrás

A fehér "mosogató" mi lehet? Gyermekfürdető kád vagy nagyon földhözragadt vagyok?  Vagy évtizeddel előttünk járnak valamivel? Vagy? Szerintetek?

Szösszenetek

Minapi telefon a barátnőmmel, egy fél mondat xy-t kihűlve találták. S mert ő sem tudott többet, lapoztunk. Aztán egy blogbejegyzés kommentjéhez illesztett link megnyitásakor  felfigyeltem az illető keresésére, média útján. Kiderült eltűnt, aztán kihűlve megtalálták, önkéntes elhatározással távozott e gyarló világból, vagy inkább a gyarló férjtől. Közismert ember volt, szerették. Egy halál mindig megdöbbent, egy értelmetlen még jobban. Bár van egy pont, amikor az illető úgy érzi, ennyi volt és nem tovább. (Az már az élet fricskája, hogy barátnőm menye is évekkel ezelőtt e környezetben mondott búcsút örök álommal e világnak. Igaz, akkor nyár volt...)

Megkértek csizmavásárlásra, így kerültem be egy cipőáruházba (D...). Tipródtam, kerestem, nem tetszett, megtetszett, nincs méret, van méret, j ó ez így? A faarcú, pakolós eladó odabökött, maga érzi. Anno, A cipőboltban az eladó ránézett a lábamra, s már szólt is, hogy mi a gond a mérettel, vagy azzal amit próbáltam. Ilyen elvárás volt bennem. Fogtuk magunkat, átmentünk a cég másik boltjába. S csoda, bár a keresett csizma nem volt, de az eladó mégis megértette mi a gondom, neten keresni kezdték a csizmát, s mondtak egy vásárlási lehetőséget. Nők voltak, nem a legfiatalabbak, de fiatalok. Rájuk csodálkoztam, mondtam is nekik. Már más is említette, volt a válaszuk. Így is lehet, azaz inkább így kellene. Ne csodálkozz, mondj/ta a fiam amikor meséltem neki, minimálbéren vannak, mit érdekli őket a vevő? Nem azért vannak ott, hogy érdekelje őket?

Ráadás:
"Egy tehetséggel, kézügyességgel és szakmai tudással létrehozott tárgy tükrözi az alkotója lelkét. Megérezni rajta a nyitott szívet, az anyag és a munkavégzés folyamata iránti alázatot, s tevékenységben lelt örömöt ugyanúgy,  mint az ellenkezőjét. ...Kedvesen szólnak hozzánk, a fülünkbe suttognak, vagy messziről ránk kiabálnak? ... A számunkra kedves tárgyakkal és szeretett műtárgyakkal-ezen keresztül pedig készítőikkel is - összhangban vagyunk. .. Akkor szeretjük azokat, ha hitelesnek érezzük őket, és mondanivalójuk megérint bennünket, valóban hozzánk szólnak." Trom Katát idéztem, annyira helyettem írt.

 

Amikor a tálas az asztal fölé került az ott lévő tányérokat bevittük a szobába. A Kós Károly nyomatokat átraktuk a dolgozóasztal fölé.

 

Az asztal fölötti mécsest, ha  tésztákat készítettem az ünnepre(is) meggyújtottam. Melegséget adott. Igen ám, de a tűzhely fölött, az üres hely szólongatni kezdett minket. Túl nagy lett az űr. Ezért, mert a szögek maradtak, visszaraktuk a mécsestartót.Visszaállt(?) a rend.

 

(Ezek a fotók a gépemen nagyon homályosak. Elnézést, régiek, ezek vannak. Mióta készültek a beugrókat is átpakoltuk már, néhányszor.)