Megkértek csizmavásárlásra, így kerültem be egy cipőáruházba (D...). Tipródtam, kerestem, nem tetszett, megtetszett, nincs méret, van méret, j ó ez így? A faarcú, pakolós eladó odabökött, maga érzi. Anno, A cipőboltban az eladó ránézett a lábamra, s már szólt is, hogy mi a gond a mérettel, vagy azzal amit próbáltam. Ilyen elvárás volt bennem. Fogtuk magunkat, átmentünk a cég másik boltjába. S csoda, bár a keresett csizma nem volt, de az eladó mégis megértette mi a gondom, neten keresni kezdték a csizmát, s mondtak egy vásárlási lehetőséget. Nők voltak, nem a legfiatalabbak, de fiatalok. Rájuk csodálkoztam, mondtam is nekik. Már más is említette, volt a válaszuk. Így is lehet, azaz inkább így kellene. Ne csodálkozz, mondj/ta a fiam amikor meséltem neki, minimálbéren vannak, mit érdekli őket a vevő? Nem azért vannak ott, hogy érdekelje őket?
Ráadás:
"Egy tehetséggel, kézügyességgel és szakmai tudással létrehozott tárgy tükrözi az alkotója lelkét. Megérezni rajta a nyitott szívet, az anyag és a munkavégzés folyamata iránti alázatot, s tevékenységben lelt örömöt ugyanúgy, mint az ellenkezőjét. ...Kedvesen szólnak hozzánk, a fülünkbe suttognak, vagy messziről ránk kiabálnak? ... A számunkra kedves tárgyakkal és szeretett műtárgyakkal-ezen keresztül pedig készítőikkel is - összhangban vagyunk. .. Akkor szeretjük azokat, ha hitelesnek érezzük őket, és mondanivalójuk megérint bennünket, valóban hozzánk szólnak." Trom Katát idéztem, annyira helyettem írt.
Amikor a tálas az asztal fölé került az ott lévő tányérokat bevittük a szobába. A Kós Károly nyomatokat átraktuk a dolgozóasztal fölé.
Az asztal fölötti mécsest, ha tésztákat készítettem az ünnepre(is) meggyújtottam. Melegséget adott. Igen ám, de a tűzhely fölött, az üres hely szólongatni kezdett minket. Túl nagy lett az űr. Ezért, mert a szögek maradtak, visszaraktuk a mécsestartót.Visszaállt(?) a rend.
(Ezek a fotók a gépemen nagyon homályosak. Elnézést, régiek, ezek vannak. Mióta készültek a beugrókat is átpakoltuk már, néhányszor.)
Nikimanó, itt nem jelenik meg a hozzászólásod, de itt tudok válaszolni. Mindkét bolt azé a cégé, egyformán kereshetnek, ez emberség és hozzáállás kérdése. Amúgy ma megjött a csizma, jó lett, felhívtam a segítő boltot, s megköszöntem nekik. Meglepődtek a gesztusomon, de úgy éreztem ennyi jár nekik. Amúgy anno emberekkel dolgoztam, tudnék mesélni történeteket, pedig az nem is bolt volt, ha úgy nézzük "emelkedettebb"(ezt nagyon zárójelbe írtam, de nem találtam rá jobb szót) hely. A tudás helye, s mégis milyen történeteink voltak. Szerintem mindenhol akad mindenféle ember, de látod mégis lettek akik bearanyozták azt a délutánt.
VálaszTörlésElkeserítő és idegesítő dolog manapság vásárolni, a legritkább esetben találkozol udvarias eladóval. De ha tényleg nem érdekük az eladás, akkor miért is mosolyognának ? Azért a nyomorult minimálbérért, amit akkor is megkapnak, ha rád se néznek ?
VálaszTörlésHát én is utálok vásárolni. Még jó, hogy nem nagyon kell már...Az élelmiszert meg nagy ABC-ben vagy piacon veszem meg és slussz.
Gondolom nem csak azért vannak ott, hogy kipakolják a cipőket. Azt már tudom, hogy minden munkahelyen van mindenféle ember, csak én éppen akkor és ott akartam volna vásárolni, esetleg némi eligazítással.
VálaszTörlésNagyon meleg hangulatu az otthonod..igazi otthon:) szep a mecses nagyon..en is mindig pakolok,de van aminek vegleges helye van:)
VálaszTörlésDe jó, hogy megmutatod....
VálaszTörlésNem tudom, ti hol laktok, de én itt a fővárosban, sőt Siófokon és más városokban is inkább túlzottnak érzem a kedves köszöntést: Jó napot! miben segíthetek? kivételek az önkiszolgáló boltok, a turkálók, bár ha sokáig álldogálok egy helyen, egy arrajáró eladó vagy segéd azonnal megkérdezi, miben segíthet. Sokszor úgy kell elhajtani, de muszáj nekik udvariasnak lenni. Lehet, hogy régen így volt, de minimum egy évtizede az a fajta régi nemtörődöm stílus teljesen megváltozott. Lehet, hogy épp kifogtál egy ilyen régifajtát? és esetleg tényleg csak rakodó volt az illető, nem eladó. - Az otthonod nagyon hangulatos, meleg, igazi otthon. Az enyém is az volt, igaz, a vevők leócsárolják, mert persze hogy 13 év alatt kissé lestrapált lett. De újonnan mind az én barátnőim, mind a lányoméi teljesen odavoltak, mert nem az egy kaptafára készült, ráadásul mind a saját kezem munkái voltak, persze igaz, hogy nem művészi fokon. És én is köszönöm, hogy közreteszed. Igaz, én másfajta vagyok, nyilván teljesen más volt a szakmám, de arra mindig ügyeltem, hogy össze nem illő dolgok ne legyenek, és ezt máshol bizony észreveszem. A te otthonodon látszik, hogy értően összerakott, valódi értékekkel.
VálaszTörlésIsabel, szeretem az otthonunkat. Fontos. Ebben a korban az ember már otthon bontakozik ki. Isabel, fiatal nők mindketten, s nem kedvesség volt a lényeg, nekem szakmai segítség kellett volna, az a fajta vagyok, akinek kell a külső szem, a megerősítés. Ritkán vásárolok, ha évszakonként tenném valószínű könnyebb lenne, már rutinból.
TörlésA beírásod elején az a történet mintha épp rólam szólt volna. Utóbbi napokban éreztem úgy, hogy most van vége, ha nincs, meg kell tenni, amit lehet, hogy vége legyen. Erősen racionális (dupla Bak) nővérem képtelen ilyesmit felfogni, ui. náluk is történt egy hasonló eset. Tegnap meg a buszon mellettem egyfolytában depressziós anyáról beszélt valakivel egy lány telefonon, és hát nem értik. Aki depressziós, nem ismeri el, hogy az, én érzem, hogy az vagyok, tehát igazából még nem vagyok valódi depressziós. Mindenesetre - nincsenek véletlenek - mostanában ilyesmik jönnek az utamba.
VálaszTörlés