Oldalak

2016. október 13., csütörtök

Tegnap

este bekattant, hogy apám két éve nincs már közöttünk. Nosza, gondoltam, akkor utazzunk el most a temetőbe.

Nagyon hiányzik, nem is gondoltam volna akkor, hogy mennyire. Anyámat közel húsz évvel élte túl. Kezdetben ette, amit evett, aztán mikor érezte tovább marad e világon még főzögetni is megtanult. Azért a gyakorító szó, mert ez nem mindig volt szabályos, az ő receptjei, elképzelései szerint történt.

Tavasztól-őszig a nyaralójában tevékenykedett, 92 éves koráig aktívan. Bölcsen, tele szeretettel. Ilyen öregkort kívánnék magamnak.






Búcsúzás.

3 megjegyzés:

  1. Ilyen idős ember szeretnék lenni,mint apukád.Gyönyörű képeket hoztál!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Régen jobban ráértem a reggeli fényeket csodálni, fotózni. Én is szeretném megélni, de nem elfekvőben. Nem. Végig otthon volt, egyedól. Tartotta magát, az utolsó két éjjel kért segítséget. Milyen érdekes az élet, az első lábműtétemnél elment apám, a második másnapján megszületett az unokám.

    VálaszTörlés
  3. Ha valamit, hát egy ilyen életet kicsit irigylek...
    "...én úgy szeretnék élni, mint a fák.
    Ők úgy maradnak állva,
    Ahogy éltek..."

    VálaszTörlés