Letettem, aggódtam, szétizgultam magam, s bevallom a történelmi háttere nagyon kikészített. Vagyis leginkább az, az emberek helyzetébe éltem bele magam. Szörnyű volt. Sok újat nem írt, amit már nem tudhattunk volna, de így szembesítve, nehéz volt továbblapozni - nekem. Nekem, aki még az Oscar díjas film megnézésére sem mertem vállalkozni. Végül a történet pozitív fordulatot vesz, a főhős nagyot változik. S nem utolsó sorban írója építész, némi építészettörténeti ismereteket is kaptam.
Kalandregény? Történelmi regény? Kémregény? Vagy ezekre épülően egészen új műfajt hoz létre a szerző? Akinek felkeltettem az érdeklődését olvassa el. Szerintem nem bánja meg. (Erről már csak zárójelben írok: az embersége! Pedig lehet, ezt kellett volna nagy betűkkel leírnom.)
S akkor most jöjjenek a vándormadarak!
Én is ilyen vagyok .:( van,amit már előre tudok,hogy azt nekem nem szabad olvasni,vagy nézni,mert azonosulok a szereplőkkel.
VálaszTörlésAz életben sem túl nagy előny ez a tulajdonság. Kevesebb jobb lenne az empátiából.:)