Hazatérve

ez a látvány fogadott. 

A mályváim tele vannak virággal, újra kihajtottak. A kokárdák öntik a virágokat. Tavaly láttam fotókat, hogy növényeket tavasszal vágnak vissza, a hóval csodaszépen mutatnak. Erre várok én is. Remélem a hó is megtisztel minket. A bögrevirágon délután láttam,hogy tele van virágokkal! S az almafánkon ismét nyílik virág!!! Igaz termés még sosem volt rajta, de legalább sokszor virágzik. Tavasz óta harmadszor.

Az a dolgokhoz tartozik, hogy ma az eső előtt kitakarítottunk a diófa alatt. Elhordtuk a leveleket, kibéleltem velük a kamélia téli szállását, egy hordót. Tavaly is a diófalevelekkel takartam körbe azokat a növényeket, amelyeket óvni akartam, így tettem, teszek most is. Kertész rám szólt, ne tegyem. Semmi gond nem volt a levelekkel, tavasszal felszedtem, s elégettük őket. A jószándékhoz tatozik, hogy mindez ebéd előtt történt. Ebéd, pihenés, s mire két óra múlva visszatértünk mintha semmit sem tettünk volna. Igaz, közben feltámadt a szél. Lágyabb, melegebb, de mégis csak tette a dolgát. Bekerültek a székek, s követi majd őket az asztal is a diófa alól. Ahogy néztem az előrejelzést nem sokat üldögélhetünk már ott.

 Az oly sokszor mutatott kilátás őszi felhozatallal.

S a kert végéből ez a látvány fogadott tegnap délután. Nem pazar? Én imádom. Sokszor csak lesétálunk Zsebi kisasszonnyal a kert végébe, én gyönyörködöm, ő meg hajkurássza az egerésző macskákat.