Oldalak

2016. október 29., szombat

Szép, szomorú találkozás


 Délelőtt megyünk a piacra egyszer csak rám köszönt egy hölgy, megismerem-e? S kérdezte én vagyok-e én?  Mondta a nevem  45 év után. Döbbenetes volt, hogy rám ismert, hogy emlékezett rám. Komolyan mondom, mikor mondta mennyire szeretett elsírtam magam. Az utóbbi évtizedek nem edzették az ember önbizalmát emberi kapcsolatok terén.

Egy főiskolára jártunk, ők alattunk egy évvel, s tényleg jó barátság volt köztünk, sokat beszélgettünk. Az ő hármasuk, meg én.  S egyik barátunknak volt ő a nagy szerelme. Néha interneten váltottunk pár szót, de mivel nem használom a fészt, ez is múltidő. Több száz kilométerről érkezett hajdani barátnője sírjához. Felemlegettük, hogy hajszárításnál mindig eszünkbe jut ő. (Akkor és "utolsó cseppként a pohárban", attól kapott agyvérzést, ami elvitte, fiatalon, negyven sem volt még. Számára pótolhatatlan barátnő veszett el. Számomra pedig egy beszélgetőtárs a munkahelyemre járó pedagógusok közül, akivel nagyon jól megértettük egymást.) Másik emlegetettünk az ő volt szerelme, aki 56 évesen kapott agyvérzést a ház legkisebb helyiségében, miközben kétéves kislánya fogadta a hazatérő anyát, hogy a csúnya apa nem szól hozzám... Persze másról is szó esett.

A szeretettankomat jó időre feltöltötte ez a találkozás.







4 megjegyzés:

  1. Bizony, jók az ilyen találkozások. Néha csak ennyi kell az embernek, hogy jobban érezze magát.

    VálaszTörlés
  2. Szerencséd van - hogy kedves ismerőssel találkoztál. Engem is leszólított valaki nemrég(szinte semmi emlékem nincs róla és elég "futó" hivatali ismeretség is volt) - de dőlt a nőből sok sztori, jó hangosan, a nevemet kiabálva - hát rohadtul kellemetlen volt...Szóval nem minden efféle találkozás kellemes.

    VálaszTörlés
  3. Kellemes találkozásom volt néhány napja...
    Kb 40 év után - a vonatra szállva nevemen szólított egy régi kolléganőm... Nehezen találtam ki a nevét.
    Sosem gondolhatjuk, hogy kiben milyen nyomokat hagyunk.

    VálaszTörlés
  4. Katici, igen ez nagyon kellett. Fodorka, szerencsém volt. Márta, valamiért be kellett menjek a városba, almáért. Néha a tudatalatti jobban tudja, mint mi, miért.

    VálaszTörlés