Fekete Istvánt idéztem.
Elnézem nagyapám valahai fotóját. Az ő házuk előtt készült. Ez a ház nem fehér, nem szürke az aljzata. Érdekes ez a sárga szín engem állandóan kísér(t). Akkor ez innen jött? Drága jó nagyapám, de érdekes így évtizedek távlatából szembesülni a fotójával. Hogy szerettem. A múlt héten, amikor a temetőben voltunk meséltem is a férjemnek, hogy ahogy olvasom a sírokon a neveket, az ő hangján hallottam megnevezni őket. Amikor este megjött a tsz-ből, s mesélte az egész napját. (Tudatosan csak egy otthoni cséplés jut eszembe, aztán be kellett lépniük...) S esténként hallgatta a rádiót, ez volt a szórakozása. Azt sajnálom a családról nem kérdezgettem, ez csak az apai felmenőkről jött össze. Mikor olvasom egy cikkben, hogy valaki 3500 fős rokonságot szedett össze, de ha 350 fős, az sem kevés.
Honnan indultam? A száraz, holt levelektől.
Nálunk fűrészbaknak hívják azt a favágítót.Minden háznál volt régen.
VálaszTörlésAnci
"titkos zörgéssel szaladtak a száraz levelek...". Hétvégén élvezettel rugdostam a levelekkel beterített ösvényt,gázoltam a levelekben. Ők nem zörögtek még, hanem surrogtak talán? :)
VálaszTörlésÉn is élvezettel gázolok a lehullott szép sárga, barna leveleken, szeretem az őszt. A favágítóról a lábító (pedál) jutott eszembe, jók ezek a régi kifejezések, annyira tükrözik a használatot, hogy kár volt megváltoztatni őket másra.
VálaszTörlésSajnos, amit elmulasztottunk, azt már hiába siratjuk. Én csak azon gondolkodom, hogy ezen okulva miért nem "adok át többet" önként a "fiataloknak". Igaz, nem nagyon kérdik... Tán anno mi se kérdeztük öregapáinkat elég intenzíven - s ők is ezért nem meséltek.
VálaszTörlés