A hokedli nálunk stokedli volt vagy fordítva? Hrabalt !!!! olvasva értettem meg bizonyos szófordulatokat, amelyek valószínű az utolsó háború katonai beszállásolásaikor keletkezhettek. Hogy ezek használatával nem voltak egyedül, ezek visszaköszöntek az ő írásaiból. Alaposan meg is lepődtem rajtuk. Most hirtelen nem tudom idézni, de akkor rájuk csodálkoztam: ezek innen jöttek?
Évekkel ezelőtt meséli a szomszédasszonyom, nősül a bátyja Szellőrincről. Kérdem tőle nem Szentlőrinc a település neve? Nem, nem. Pár nap után mondja, igazam volt. Ahogy kissé "tájiasan", vagy netán tájszólással mondták a település neve így hangzott.
Ma valahogy elvesztek, elvesznek azek a kifejezések, ízek. Marad a szleng, az erősen angolos kifejezések. Csak közben hova lesz nyelvünk szépsége, ízessége?
A kifejezések és még sok minden egyéb, velünk együtt elveszik. A világ akkorát változott a mi életünk alatt, hogy azt a nagyszüleink életéhez nem is érdemes viszonyítani.Akármilyen szomorú, de azt kell mondjam, ez a világ "rendje" - minden változik, és örökké változik.És nem hinném, hogy túl sokat tehetünk ellene. Kis időtávon még csak csak, de nagyobb távlatokat nézve - semmit.
VálaszTörlésCsak tudod ízek vesznek el, amit egyetlen számítógép sem pótolhat. Egyetlen állandóan használt kütyű sem. Én is használom őket, de ésszel, s emlékszem még szívbéli dolgokra. Nem vagyok egyedül, de valószínű egyre kevesebben vagyunk.
VálaszTörlésMesebeli színek...///.Nálunk is fűrészbak...előző bejegyzéshez...!!!
VálaszTörlésMilyen igazad van. Közben meg döngetjük a mellünket, hogy milyen nagy magyarok vagyunk, közben beszélni, írni és olvasni sem tudunk már az anyanyelvünkön. Pedig lehet itt kezdődik...Szépek a színeid, hogy a kerthez is szóljak:)
VálaszTörlés