Reggel

Végre süt  a Nap, nem esik. Kimegyek a kertbe elvetem amit tegnap akartam. Mindenen cseppek ragyognak, ahogy a nap rásüt a bokrokra, levelekre.

Hogy miért nem tudok mikrót fotózni, nem értem.

Zsebi furcsa, nem akar játszani, a szomszéd kerítés és kutya felé húzódik. Ha a szomszéd kutyussal játszik a gazdája, ő is vele fut - a mi oldalunkon. Most neki akar imponálni? Máskor megőrül a labdadobálásért.

Közben a tolvaj bement a nyitott ajtón, s látom lakmározik a száraz eledeles dobozokból.

Ha a fotókon fekete féle macskafolt látszik, hát ő a tolvaj! Készülök, megyek el: orvoshoz, munkába. Ilyenkor mindig sajog a szívem....

Remélem Zsebi bágyadtsága csak átmeneti, néztem, kullancs nincs benne, mert  a kertben is belement a nyaki kence ellenére. Indulnom kell...

Ember tervez

munka után holtfáradtan buszra fel, házhoz ki, mert a második átfestése a kerti bútornak még hátra van. Jelentem: úgy is maradt, mert a holnapra jelzett front és vihar ide utánam érkezett. Nem is volt időm hezitálni mit tegyek, mert Zsebi a megbolondulás tüneteit mutatta, ki- és berohant, be a házba. Ő oda nem mehet be. A vihart érezte...

Pif nagyságos urat kb. egy hete nem láttuk. Remélem csak férfiúi teendői tarják távol. Sajnálnám, ha többet nem jönne meg. Bár múltkor már megmondtam neki, ne nézzen minket konyhának! Igaz, ha hívom, s simogatom jön, engedi, igényli is tán. De azok a férfiúi teendők!!!! S annyi vándordolga van!!! Menni, menni állandóan. Ki érti ezt?

Az időjárás viszont segített befejezni a múlt héten elkezdett könyvemet:

S ahogy most rákerestem, látom, már a könyvből készült film is látható! Érdemes elolvasni? Mindenképp! Azon  a bizonyos szeptember 11-én halt meg a főhős édesapja. Ki hogy éli meg a családból, mert felbukkan a nagymama hajdani szerelme is. Véletlenül, s milyen körülmények közt, s miért rejtegeti? Előkerülnek el nem küldött levelek, elrejtett kulcs és egy név, aminek a nyomába ered a kisfiú. Akinek egy csodálatos világa, képzelőereje van. S mi változik a történet végén, kiderül valami új? Vagy csak az elvarratlan szálak varródnak el?  Ahogy belenéztem a filmelőzetesbe úgy érzem, érdemes előbb a könyvet elolvasni, aztán pihentetni, s majd egyszer jöhet a film!

"A szeretet tragédiája, hogy semmit sem szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

A helyiséget megtöltötték  a beszélgetések, amiket nem tudtunk lefolytatni.

Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni."
Jonathan Safran Foer

Az első levendulacsokor

amit szüreteltem. Ez még a barkácsáruházas  növényről van (ezeket sokáig  a szobában nevelgettem, kiszoktattam), a tihanyiak most kezdenek magukhoz térni, s virágozni. Szegények  a kiültetés után egyenesben kapták  a fagyot, majd ismét a  múlt hetekben. Pedig direkt szabadföldi palántát vettünk...., hogy bírja!

Ami elkészült, s bepróbáltuk

 

és a terv egyik fele, mert  a kerítés düledezik, úgy van kitámogatva:

 s az alját majd téglákkal szeretnénk kirakni, kiegyenesíteni, s van egy félig kész, azaz bepróbált, s úgy maradt utunk téglából  a házig. Azt is meg kellene csinálni egyenesre....

S Zsebi, aki nélkül lépést sem lehet tenni labdázásra várva.

"Eső előtt, eső után"

Szombat

Délelőtt dolgoztam, kifeküdtem mire végeztünk. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Aztán nagy pihenés, s nekiduráltuk magukat a kerti bútor festésének. Úgy látom, s remélem is az idő kieste magát a napokban, mert szerdán olyan vihar volt, hogy zárt ablakon keresztül folyt be a víz az ablak alatt, s mire észrevettem a szoba közepére. Aztán másnap  a kiterített szőnyeget áztatta el párszor, de mire kiértünk megszáradt, s az esővíz felfrissítette.

Szerdán a vihar előtti utolsó percekben hozták meg a kerti asztalt és székeket, a festés ránk várt. Szerencsére betettük a faházba, így az esőt megúszta. S így ma neki is állhattunk a festésnek. Első bútorfestésünk volt, a végére rájöttünk a csínjára. Majd a második átkenésnél kamatoztathatjuk a tapasztalatokat. Mit meg nem, tanul az ember!

Csak szegény segédfelügyelőnk, Zsebi maradt labdadobálás nélkül. Azért túlélte, igaz nagyon nehezen. Így csak a lábunk alatt volt, néha hozzánk bújva jelezte azért, ha nem is dolgozik, nem is labdázhat, de velünk érez. Kellett is, jól elfáradtunk!

Egy dallam bennem is

Bevallom Éva blogbejegyzése indította el a kutatást bennem. Emlékeztem egy Párizsról szóló filmre, egy mozzanatra a történetből, ehhez jön a könyvtári kölcsönzések átnézése, s meg is van a film! A Párizs c. film, s mikor láttam napokig e számot hallgattam. Loic Dury a zeneszerző. S jöjjön a zene,  Sylvia Howard - I Wanna Go Somewhere száma. (Bár, most elgondolkodtam, de a zene mindenesetre a film része volt, s a zeneszerző révén találtam rá. Lényegtelen is, nekem kedves volt. S jó most is hallgatni.) S már rohanok is dolgozni!

Eger másként

Képet kerestem a gépemen, ezekre a fotókra akadtam. Nem tudtam kihagyni. S a keresett fotó? Az nem lett meg. Még nincs meg. Majd....

Tizita

Tilahun Gessesse & Tefera Kassa: Tizita 1960s  zene a Könnyek Kapuja című könyvből. Ismét ajánlom olvasásra!

S pár gondolat a könyvből:

"A bizalom is a szeret gyümölcse.

Tetteinken és múlasztásainkon világok sorsa múlik, még akkor is, ha mit sem sejtünk róla.

Aki keményen dolgozik előbb-utóbb elnyeri  a maga jutalmát.Az ember csak tartson ki, tűrje az igazságtalanságot, meg az önzést ... a végén úgyis megtérül.
Abraham Verghese

Vannak még

... csodák, csodálatos tanítónők! Íróvendéget kísértem a falunk iskolájába. 10 napja derült ki, hogy a várt vendég megbetegedett, helyette más jön. A gyerekeknek felolvasták a könyveit,  készültek, ahogy mondani szokták. Nemcsak, hogy készültek, hanem KÉSZÜLTEK!!!!! Az író könyvében láthatalanok az állatok. Egy ilyen rajzot kapott, közepén a hatalmas láthatatlan főhös, s körülőtte a szereplők a gyerekek rajzaival.
Maga a találkozó is nagyon jó hangulatban zajlott. S bebizonyosodott ismét, nem a hely számít, hanem az az ember, aki szeretetével, felkészültségével és lelkesedésével csodát teremt a gyerekek közt.

A második találkozóra óvodások jöttek. Szegények kétszer készültek fel egy költő fogadására, az óvónő már nem mert nekik semmit mondani az új lehetőségről, nehogy ismét csalódjanak. Végre csodában lehetett részük, közös játék, mesélés. Jól érezték magukat: a mindenféle kutya, macska s persze más szerepbe bújó gyerekek.

Most csak ennyit, indulnom kell dolgozni, de ezet az örömöt meg akartam osztani a blogolvasókkal. Élmény volt!! Írhattam volna nagy betűkkel......

Újdonságok

Írtam a zöld fűszerek felfedezéséről, tegnap el is készült rozmarinnggal az első étel: rozmaringos csirkemell bacon takaróban. Mennyei volt. Fotót elfelejtettem készíteni, mással volt tele az ember feje.

Gázosunk volt a hétvégén, a hátsó szobánkban nem volt semmilyen fűtés. A telet végigcsináltuk, kipróbáltuk a lehetőségeket, aztán döntöttünk, nem kísérletezünk egy harmmadik fűtéssel, ide is áthozattuk a gázt. Aztán miközben változtak  a szabályok, még  a házon is kellett változtatni ezt-azt ezeknek megfelően. Most két lábon állunk, ha bármi történne van egy másik megoldás is. Azért a ház közepén maradtak  a kályhák, mert így van lehetőség, mert szeretjük, mert....

Bújnak ki a virágaink is, egyre több, s meglepetések is. Viszont a levenduláink nem mennek semmire, pedig szabadföldit vettünk. Vagy amikor kiültettük jött rájuk a hideg idő, s most mikor éppen elindultak, megint rájuk jött fagy? Ki tudja?

S az ember mindig szomorúan jön el onnan. Elköszönök a háztól, a kutyustól, a szomszéd macskától és kutyától, a mi macskánk ki tudja éppen merre jár? Közöltem vele, ha időnként nincs itthon nem kap enni, ne nézzen minket étteremnek. Kandúr, sürgős dolgai vannak...., de akkor is. Érdekes enni mindig magtalál minket, út közben.

Füzetemből

"Amit csak látunk, amihez nyúlunk, amit teszünk, minden elvetett vagy el nem vetett mag az életünk vagy sorsunk része... Csak az szabadulhat a papucsától, aki beismeri, hogy az övé. Akkor meg se kell szabadulni tőle, a papucs egyszerűen eltűnik.
Boldog csak az lehet, aki elfogadja saját papucsát, a saját létét, kinézetét, családját, képességeit és fogyatékosságait. Aki megtagadja  a papucsát, az megkeseredik, élete végéig csak keresgélni fog, és örökké úgy érzi majd, többre hivatott. Nemcsak  a tetteink, de mulasztásaink is örökre velünk maradnak."
Abraham Verghese

Ajánlom olvasásra!

Egy újszülőttnek

minden vicc új, s egy újsütetű kertésznek minden zöld fűszer szenzációt jelent, s alig várja, hogy kipróbálja. Én éppen bazsalikommal, kakukkfűvel és zsályával próbálkozom pizzán. Már alig várom az eredményt.

A kertben a kakukkfű nem akar nőni, nem értem miért. Ástam ki belőle előre a virágoskertbe, itt úgy tűnik beindul.

Tegnap kertünk "száműző" részében a csicsóka mellett felástunk egy darab földet. Ezt is gyomtalanítani kellett, "kirázni", de olyan volt a kezünkben mint  vaj. Kicsit sánta a hasonlat, de remélem érzékeltettem, amit akartam vele. Beletettük  a kicsírázott krumplit, ez amolyan botcsinálta krumpliültetés lenne. Mellé karó köré babot, s kukoricát, mert elől elkapta a fagy.

Érdekes, ahova a veteményes kertet tettük, kőkemény a föld, de öntözni közel van. 

 
A tegnapi ásás nehezen közelíthető a hepehupás kert miatt. (Elődeink ide töltötték ki, s borították be földdel az építési törmeléket, s eddig virágoskert volt náluk.) Viszont puha a föld, könnyű dolgozni vele..... S gondoltuk beborítjuk a kaszálás "eredményével". (Szalmabála helyett széna.) Közben beugrott, lehet, hogy a zöld fű jobb lett volna takarni. Tehát, még nem takartunk, csak vetettünk. (Azóta már olvastam, amit sejtettem, is, a szénában nem kívánatos magok élehetnek, tehát kell majd szalmabálát szereznünk.)

Nekem néha nagyon nehéz csinálni, hamar kifáradok, fáj mindenem, de nagyon élvezem. Vénségemre....

Ahogy a természet...

... átveszi az uralmat a régi házak felett. Szükség van-e rá? Megmenthetők lettek volna? A maga nemében mindegyik szép ház volt, lett volna vagy lenne? Van, amelyiket könnyen rendbe is lehetne hozni!

És ez csak pár fotó azok közül, amelyeket jártamban-keltemben fényképeztem. Bevallom: néha a szívem szakadt meg!

Mára

A kis herceg és a róka találkozása.

Mária, Mária

Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Szeplőtlen fogantatott ártatlan lány.
Könyörülj érettünk Anyánk!
Mária, Mária, szép virágszál,
Mária, szikrázó nap.
Védelmezz magyarok Nagyasszonya!
Imádkozz érettünk anyánk!

Nézd, önzésünk mély sötét börtönbe zár,
a hűtlenség kígyója szívünkre vár.
Erőtlen gyermeked Hozzád kiált,
ne hagyj el, jöjj, segíts már!

A szeretet hűsége szívedben ég,
mint hajnali verőfény, oly tiszta, szép.
Lánglelked tűzjelét ragyogtasd ránk,
utunkon előttünk járj! 

 

Nálatok?

Nálatok laknak-e állatok?  - "szimatolva a lábatok, hogy merre jártatok?" Rigó Béla verse került a kezembe, aztán fülembe csendült a zene. Eszembe jutottak a kutyák és a macskák körülöttünk. A szeretetéhes Zsebi, a falánk és sajnos madarász Hypo és Pif, aki étteremnek nézi az embert, vagy inkább csak jó szóra, simogatásra vágyik, ha hívom... S itthon Miska macskám, aki hétfőn, hogy hazajöttem nem győzött nekem dorombolni, s ha itthon vagyok le nem mászik rólam, mellőlem, az ölemből.

"Nálatok
 őrzik-e állatok
 az álmotok?"

Babák

Hallgatom a rádiót, Léb Zsuzsa babakészítőről szól a riport. Említi, hogy azok, akik a tv alapján vásárolnak gyerekeiknek babákat az ővére rá sem néznek, nekik fel sem tűnnek. Mások, egy másik vásárlói réteg már tudatosan keresi az egyedi, kézművesek által készített babákat.

Eszembe jut barátnőm esete néhány évvel ezelőtt tanítványával. Mondta neki: Katika, te olyan okos kislány vagy miért kell neked ilyen Barbie babákkal játszanod, olyan szép Götz babákat lehet kapni. (Akkor még ők számítottak érdekességnek, ritkaságnak.) Hetek múlva jött a kislány egy Götz babával, valamely verseny megnyerése utáni jutalomként kérte. Boldogan ölelte, mutatta.

Jó tíz éve Csíkszeredában kirándultunk. Gyűjtöttem a babákat, megakadt egy boltban a szemem a két leánykán, minden pénzem rájuk költöttem. Aztán pár éve a neten összefutottam valakivel, éppen az ő babáit vásároltam meg annak idején, András Katáét. Milyen kicsi a világ!

 

Pár éve Kapolcson egy babakészítő nekem külön varrt egy babát. Sajnos a nevét nem tudom, de székesfehérvári.

A menyem is vásárolt tőle - a lányának. Ő csak egyet kapott meg, még mindent a szájába tömött. Viszont a többit esténként átöltöztette az anyuka. A pici lány az ágyból sivalkodott értük....

Ő is kapolcsi szerzemény, Somogyi Kati babája.

S végül kettő a porcelánbabák közül:

A fiú a kisebbik fiamat formázza, ő találta nekem egy német bolhapiacon. S a lány arcán ott vannak a könnycseppek.

S akire mióta megláttam nagyon vágyom: Aranyhaj! Őt  Lázár Mónika szintén Csíkszeredáról alkotta meg. Jó szó ez erre? Inkább álmodta meg! Ha belépek a blogjára, s meglátom a babákat, királylányokat egyből elmosolyodik a lelkem!

S még annyit lehetne írni a babákról, múzeumokról, könyvekről, kiállításokról, s nem utolsó sorban Moskovszky Éváról, a híres babagyűjtőről, múzeumalapítóról..... s ennek ürügyén rólunk emberekről.

Az élet rendje

Hypo nagyságos asszony harkályt ölt és evett. Azért ez nem volt ilyen egyszerű, hatalmas és fájdalmas sikolyra mentem ki az udvarra. A madár már a szájában volt, a feje, s szinte félig a madár is. Majd belefulladt ez a picike és girhes macska, de megette. Az utolsó képeken már csak tollak láthatók. Igaz, hogy fotóztam, de ki is borultam tőle. Ez az élet rendje - mondta a férjem.

A történethez tartozik, ő szomszéd cica, nálunk kosztos. Megszületett a padlásunkon az első kölyök - idén. Boldogan újságoltuk, jött a gazdája, elvitte. Mondta, úgy néztünk rá, mint a gyilkosra. A nagyságos asszony erre elköltözött tovább egy szomszéddal, onnan járt hozzánk (is) enni. Legközelebb már csak azt mesélték ott  viszont valami állat ette meg  a kölykeit, napokig szomorú volt miatta/miattuk.

A harkályt vajon ki vagy kik siratták?

Szóellenőrzés

Ha valaminek van számomra riasztó hatása, azok ezek a szóellenőrző vagy ember ellenőrző fúnkciók. Próbálkozom max. háromszor, s ha nem küldi el, hagyom vesszen amit írtam, sajnálom, hogy akinek /akiknek elszerettem volna juttatni a biztatást, a véleményt, a tetszést ahhoz nem jut el. Így többekhez, akiket olvasok!!!!!! Akiknek szeretem a gondolatait, fotóit, vagy  amiket hoznak , bemutatnak. Akik olvastok, s látjátok, hogy nálatok nincsenek kommentjeim ez is az oka vagy inkább ez az oka!

Hideg, meleg

ill. éppen fordítva lenne aktuális. Fütyül a szél, pislákol a lámpa, és kutya hideg lett, már a délelőtti kánikulához képest. Még, jó, hogy elvégeztünk mindent: a csatornatisztítást a múltkori favágás után, jó két vödör fűrészporral, ággal  elől, s hátul egy féllel . (Ezt még akkor a szomszédok kitisztították). A múlt heti nagy esőzés mindkét sarkot eláztatta. Igaz, hamar ki is száradt.

A kertben: ástam ki epreket, beraktam  a málnák közé, a szomszédasszony adott új palántákat, legyen már új is köztük.

A másikkal vetési konzultációt tartottunk. Így bekerült  bab, a padlizsán (a  régi palánták nem váltak be, azaz nem voltak életképesek). Ő mindent egyből kiültet, meg amúgy is május van. Meglátjuk. 

Közben kerestem újabb citromfüveket, azokat körbekerítettem, hadd nőjenek. Nekidurálták magukat a tihanyi levendulák is. Akárhogy is, de csak megsínylették az átültetést, s aztán rájuk jött a hideg. Az első virágoskertben újabb növényeket fedezek fel, türelem ugyebár.... s vannak, akikről majd kiderül mifélék: virágok vagy gyomok.

Egy biztos: dísznapraforgónk az lesz!! No meg körömvirágunk. S már a rózsák is bimbóznak! Kíváncsi vagyok a levendula szomszédság, hogy űzi el a tetveket?! S a szegfűknek csodás illata lengi be az utat, ha jövünk  a bejárati ajtóig.

A létráról letelepült emberemnek így már csak az öntözés maradt. Csak... Eső, akárhogy is próbálta, csak nem esett. Csak ez a hideg, az van, az megjött!

S végül egy kis részlet Zsebi birodalmából. A köves elkerítés a fűnyírónak (is) szól, meg némi dekoráció is. A fények meg jönnek, csak jönnek esténként!

Alkonyat, fények

A tilosban