Írtam a zöld fűszerek felfedezéséről, tegnap el is készült rozmarinnggal az első étel: rozmaringos csirkemell bacon takaróban. Mennyei volt. Fotót elfelejtettem készíteni, mással volt tele az ember feje.
Gázosunk volt a hétvégén, a hátsó szobánkban nem volt semmilyen fűtés. A telet végigcsináltuk, kipróbáltuk a lehetőségeket, aztán döntöttünk, nem kísérletezünk egy harmmadik fűtéssel, ide is áthozattuk a gázt. Aztán miközben változtak a szabályok, még a házon is kellett változtatni ezt-azt ezeknek megfelően. Most két lábon állunk, ha bármi történne van egy másik megoldás is. Azért a ház közepén maradtak a kályhák, mert így van lehetőség, mert szeretjük, mert....
Bújnak ki a virágaink is, egyre több, s meglepetések is. Viszont a levenduláink nem mennek semmire, pedig szabadföldit vettünk. Vagy amikor kiültettük jött rájuk a hideg idő, s most mikor éppen elindultak, megint rájuk jött fagy? Ki tudja?
S az ember mindig szomorúan jön el onnan. Elköszönök a háztól, a kutyustól, a szomszéd macskától és kutyától, a mi macskánk ki tudja éppen merre jár? Közöltem vele, ha időnként nincs itthon nem kap enni, ne nézzen minket étteremnek. Kandúr, sürgős dolgai vannak...., de akkor is. Érdekes enni mindig magtalál minket, út közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése