Hypo nagyságos asszony harkályt ölt és evett. Azért ez nem volt ilyen egyszerű, hatalmas és fájdalmas sikolyra mentem ki az udvarra. A madár már a szájában volt, a feje, s szinte félig a madár is. Majd belefulladt ez a picike és girhes macska, de megette. Az utolsó képeken már csak tollak láthatók. Igaz, hogy fotóztam, de ki is borultam tőle. Ez az élet rendje - mondta a férjem.
A történethez tartozik, ő szomszéd cica, nálunk kosztos. Megszületett a padlásunkon az első kölyök - idén. Boldogan újságoltuk, jött a gazdája, elvitte. Mondta, úgy néztünk rá, mint a gyilkosra. A nagyságos asszony erre elköltözött tovább egy szomszéddal, onnan járt hozzánk (is) enni. Legközelebb már csak azt mesélték ott viszont valami állat ette meg a kölykeit, napokig szomorú volt miatta/miattuk.
A harkályt vajon ki vagy kik siratták?
A masik hazban egyszer a nappaliig hozott be egy altala megolt galambot:(meseltem munkahelyen, ahol vasarolok, es azt magyaraztak, be akar segiteni a konyhaban:)Utana egesz nyaron neztuk a galamb parjat, aki egyedul busan ult es furcsan engem nezett mindig...fraszt kaptam tole.A ferjem naponta mondta el szegeny galamb, egyedul van...raadasul o a macskaparti inkabb en elsokent kutyabarat vagyok:)
VálaszTörlésTenyleg az elet rendje...